A Király utcán, Pécs sétáló főutcáján, ahol a színház épülete is van, hömpölyög a nép. A házak ablakain szikrát vető, végre meleget adó napsütés kicsalogatta az embereket, a helyieket és a tekintélyes vendégsereget a négy fal közül. Harang szól, egyszerre több felől is, a hang harmonikus szépségben olvad egybe a város felett. Az ünnepélyes mély kongást aztán cirkuszi zsibvásár zaja szakítja meg. Gólyalábasok, óriásbábok, muzsikások tűnnek fel, azt hisszük, hirtelen a semmiből, felpezsdíteni a néphangulatot. Mögöttük tűzfúvók, ostorpattintók, zászlóforgatók érkeznek, s a kikiáltó szavai nyomán megelevenedik egy „igazi Kentaur” is.
Aztán úgy foszlanak semmivé – mintha a föl nyelné el őket – egyik pillanatról a másikra, ahogy jöttek. Az utca újra nekilódul. Van, aki a Lompos Uszkár Fröccs- és Olvasóligetbe siet. Az „Uszkárra káPOSzTát, avagy kulturális áthallások a POSzT alatt” jeligével, szervezett, a Káptalan utcában naponta reggel 10-től éjjel 1-ig a közönség rendelkezésére álló udvari programon a versenyelőadásokhoz is kapcsolódó, színházi tárgyú könyvek és folyóiratok kaphatók, a gyerekeket és szüleiket kreatív foglalkozásokkal, játékokkal várják. Ha leszáll az este, csendes borozás mellett filmeket vetítenek.
Szakács László és Bányai Kelemen Barna a Bányavakságban
Forrás: Thália Színház
Van, aki a szakmai beszélgetésre igyekszik. Székely Csaba Bányavaksága van terítéken, ami, bár hatalmas nevetések kísérték az olykor remek gegekkel tarkított előadást, szemmel láthatóan megosztotta a nézőket. Van, aki hazugnak tartja, van, aki ezzel együtt az adaptáció nívóját kifogásolja. Mások éppen a székely color localba oltott kicsit abszurd, kicsit feketehumorú játékot méltatják. A dráma Székely Csaba nemrégiben született trilógiájának második darabja. Az első, a Bányavirág méltán nyerte el tavaly a legjobb előadásnak szóló díjat. Most a Bányavakságot hozták el a válogatók hívására a marosvásárhelyiek a megmérettetésre. (A művet Budapesten, a Szkénén is játsszák Csizmadia Tibor adaptációjában.)
Sebestyén Aba rendezése az elrajzolt, székely figurákkal, a gyilkosság áldozatává váló román rendőrrel valóban a hamisság utóízét hagyja az emberben az egyfelvonásos előadás végére érve. A történet sokat akar egyszerre markolni a kisebbségi lét témájától, a népek együttélésén át a korrupcióig, a gyilkosság- és öngyilkosságsorozatig; s talán ennek köszönhetően, bár láthatóan törekszik rá, nagyrészt képtelen a tragikus helyzetek hiteles ábrázolására. Vasárnap (és hétfő) este a kaposváriak, Bérczes László által színre vitt Vaknyugata és az Örkény Színházból érkező Ascher Tamás rendezte Peer Gynt szerepelt a műsoron.
A szép fekvésű városnak érdekes színfoltja a néhány éve átadott, különös atmoszférájú Zsolnay-negyed, ahol színművészeti főiskolák, független társulatok előadásait láthatja a közönség a mustra ideje alatt.
