2006-ban egyszerre két bűvészes film vetekedett egymással, bár utóbb kijelenthető, kissé egyenlőtlen erők küzdelme volt az éppen csúcsdöntésre induló Christopher Nolan A tökéletes trükkjének és az Edward Norton főszereplésével készült A mágusnak az összecsapása. Pedig utóbbi sem volt egyáltalán rossz, sőt, ráadásul a kritikák mellett a nézők is szerették mindkét filmet. Hollywood viszont a párossal letudni vélte restanciáját a témában, így további mágusok lekerültek a napirendről, pontosabban megmaradtak a fantasyk világában. A Szemfényvesztők szép eredményével lehet, hogy megváltozik a széljárás, igaz, a korrekt költségvetésű filmmel kapcsolatban (70 millió dollár) voltak is elvárások, ráadásul nem utolsósorban olyan neveket sikerült a produkció mellé rendelni, mint az örökifjú Michael Caine, valamint Jesse Eisenberg, Mark Ruffalo és Woody Harrelson. A Szemfényvesztőkben az illuzionisták nem kis haszonszerzés érdekében igyekeznek eljátszani a tökéletes trükköt, miközben trükköt trükkel lepleznek.
Amióta Vince Vaughn és Owen Wilson 2005-ben az Ünneprontók ünnepével nagyon eldobta a gerelyt, mindenki egy ahhoz fogható sikert vár a párostól. Ahogy az lenni szokott, a csoda csak három napig tartott, a két úriember viszont azóta is leginkább a vígjátékokban érzi otthon magát, és ismerve drámai énjüket, talán így van ez mindenki számára jól. A Gyakornokok ráadásul nem is kutya vígjáték, amelyben két dörzsölt kereskedő hiába mestere szakmájának, a cég, amelynek dolgoznak tönkremegy alattuk. Így történik, hogy végül egy rakkolós gyakornoki munkára szegődnek el a Google-höz, ahol a digitális korban minden kínai számukra, és látszólag ledolgozhatatlan hátrányuk van a fiatalokkal szemben. A két gyakornok azonban felveszi a kesztyűt, és próbálja a régi fineszességgel eltüntetni a fiatalok tudásával szembeni különbségeiket. A Gyakornokok a rutinos tömegfilmes Shawn Levy (Éjszaka a múzeumban 1-2., A rózsaszín párduc, Vasököl, Párterápia, Szakítópróba) új vígjátéka.
A.C.A.B. – Minden zsaru rohadék
Az A kategóriás Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál nagy kedvence volt tavaly az A.C.A.B. – Minden zsaru rohadék, ami már önmagában figyelemreméltó elismerés, tekintve, hogy Keleten kevésbé tolerálják az anarchiát és a lázadást. A több díjjal is jutalmazott olasz dráma titka univerzális mondanivalójában rejlik. Az elsőfilmes Stefano Sollima ugyanis jó érzékkel karolt fel egy olyan megtörtént olasz eseményt, amelyre Európa-szerte megvan a fogadókészség, és valamennyi fociszerető nemzet számára ismerős konfliktust mutat be. Az univerzális jelentéssel bíró A.C.A.B. (ami a focihuligánok számára egyet jelent a korrupt és ellenséges rendőrrel) az ultrák és a rendőrök véget nem érő harcáról szól. A nézőpont viszont a hasonszőrű alkotásokkal ellentétben (Huligánok, A kemény mag, Futball faktor) ezúttal a rendőröké, ami nemcsak felüdülés, de jó néhány sztereotípiával is szembe megy. A zsaruk a dokumentarista stílusú történetben a senkiföldjén állnak: skalpjukra hajtanak a huligánok, és minden tettük törvényességét lesi árgus szemmel az ügyészség. Szemmel láthatóan mindenki utazik rájuk, pedig ők csak szolgálni és védeni szeretnének, tetteiket ugyanakkor nem mindig lehet a klasszikus törvényesség keretei között tartani. Az A.C.A.B. – Minden zsaru rohadék egyrészt a klasszikus rendőr–ultra összecsapások hátterét akarja bemutatni, másrészt a rendőrök foglalkozásának ellentmondásosságára igyekszik felhívni a figyelmet.
Love and Lemons – Az igaz szerelem receptje
Az elmúlt hónapokban leginkább a skandináv bűnügyi történetek és drámák sokszínűségét ismerhette meg a magyar közönség, és kaptunk egy csokorra valót abból, hogy miért is tart a világ élvonalában a skandináv mozgókép. A Love and Lemons – Az igazi szerelem receptje most a napos oldalról mesél svéd szemüvegen keresztül, s bár a címben szereplő citromnak a történetben is jut szerep, ennek a vígjátéknak a cselekménye a romantikus vígjátékok ismérve szerint szerveződik, így hősei élete jobbra fordulásában bizton reménykedhetünk. A fiatal rendezőnő, Teresa Fabik mozijában egy kiegyensúlyozott életet élő séfhölgy számára jön el a világvége, miután egyszerre dobja a pasija és munkaadója. A mentőövet egy barátja és annak újonnan nyíló étterme jelenti, ám az új helynek kell a PR, ezért pedig mindent meg kell mozgatni. És a skandinávokról el tudjuk képzelni, hogy sokkal messzebb merészkednek, mint általában az emberek.
Nem maradhatunk az uborkaszezonban horrorfilm nélkül sem, s ezt a kínálatot a héten A kolónia szolgálja. A történet 2045-ben játszódik, amikor a globális felmelegedés után a legújabb kori jégkorszakot éli az emberiség, és elszigetelt kolóniákban igyekeznek létszükségleteiket biztosítani. Az ötös számú kolónia egy nap vészjelzéseket ad le, a szomszédos hetes kolóniából pedig mentőcsapat indul megsegítésükre. A helyszínen azonban csak holttestek várják a csapatot, valamint az ismeretlen rettenet, ami az ő életükre is tör. A B filmek leírására emlékeztető, s a műfaj számos korábbi darabját egyidejűleg megidéző A kolóniában néhány levitézlett sztár adja a színvonalat: Laurence Fishburne és Bill Paxton pedig még mindig tudnak valamit, amitől az ember szívesen nézi meg az ismert történetet sokadszorra is.
