Bootsie-val a pult mögött

Vajon a lemezlovasok élete sem csak játék és mese? DJ Bootsie campus fesztiválos fellépését követtük a kezdetektől az utolsó potméter elhalkulásáig.

Negyvenöt perccel kezdés előtt érkezett meg a Campus Fesztivál Dub Székház nevű színpadának backstage részére DJ Bootsie, azaz ifj. Solymosi Vilmos, hogy ráhangolódjon a kétórás DJ-szettjére. Mintha csak akkor szállt volna le egy repülőgépről, görgős kofferjében magával hozta mindazt, amire egy ilyen fellépés alkalmával szüksége lehet. Egy gyors beállás, bekötés, és szinte észre sem vesszük, már a színpadon van, hogy megkezdje a lágy ritmusok egymásba kapaszkodó fonalainak szövögetését.

Vilitől közben megtudjuk, hogy alapjaiban véve már van egy kialakult váz, ami köré építi a zenei környezetet. Maga a szett sosem monoton, nem ugyanazt adja le fellépésről fellépésre, hanem minden egyes koncertet előre megtervez, az adott fesztivál típusához, az ottani közönséghez igazítja a muzsikát. A felkészülésre nincs konkrét, kézzel fogható időintervalluma, nem lehet stopperrel lemérni. Azt azonban hozzáteszi, hogy lehet és kell is készülni egy-egy ilyen fellépésre.

DJ Bootsie a pult mögött

A szerző felvétele

Persze a történethez az is hozzátartozik, hogy ő nemcsak mások számait keveri egymás után, hanem saját maga által írt és komponált számokból is bőven dolgozik. Ebből a szempontból DJ Bootsie nem az a klasszikus klub lemezlovas, mivel filmzenétől kezdve bármit lejátszik, ami az adott atmoszférához vagy a helyszínhez passzol. Az egyszerű DJ-zés mellett ráadásul több egyéb zenei formációban is benne van. Így saját számait zenekarral, a Bootsie trióval is előadja. Ezek a koncertek a saját szerzeményeire épülő élő fellépések. A zene egy része természetesen itt is gépből jön, ám szerinte mégsem lehet összehasonlítani azzal, amikor egyedül lép színpadra. A srácokkal közben akkor próbál, amikor csak lehet, de az évek során azért már kialakult egyfajta rutin közöttük. Ennek ellenére a zenekaros fellépések során van némi lehetőség az improvizációra, ugyanakkor – mint elmondja – nagyon váratlant nem lehet meghúzni, csak annyit, amennyit az adott szám enged. Plusz kihívást jelentenek az akusztikus koncertek, ahol kottát is kell készíteni egy-egy számhoz.

A saját produkció mellett Vili aktív tagja a Zságer Balázs vezette Zagar zenekarnak is. A formáció legújabb, az idén tavasszal megjelent, igen mély és összetett hangzásvilággal bíró Light Leaks című albumán is sokat dolgoztak. Emellett immár második éve tagja a magyar divatot a 21. századba átültető, a modern kor igényeihez igazító Gombold Újra! produkciónak, amelyben mint zenei főfelelős az ő élő szettjeire rótták a divattervezők modelljei a kifutót. Ez ugyancsak komoly munkát igényel, amiről korábban már beszélt lapunknak.

A fellépés vége felé az új albumáról érdeklődünk. Mint megtudjuk, egy lemeznyi anyag már gyakorlatilag kész van, ám a számok sokat értek, és még mindig érlelődnek benne. Az előző albumaihoz képest – The Silent Partner (2004) és Holidays in the Shade (2009) – azonban ezúttal nem egy-két évig, hanem tulajdonképpen már négy éve dolgozik az anyagon. Azt is megtudjuk, hogy egy évvel ezelőtt például még úgy gondolta, hogy a Nappá lenni munkacímet viselő új korongon nem lesz magyar, magyar népzenei vonatkozású nóta. Hat hónappal ezelőtt ugyanakkor mégis készített három ilyen jellegű számot, amelyek felkerültek a számlistára. Ha pedig minden jól alakul, akkor a Bootsie-fanatikusok a jövő év elején kezükbe is vehetik Vili harmadik albumát.

Két óra után aztán elhalkul a zene, jön a következő fellépő, miközben Vili kiszereli magát a DJ-pult rendszeréből, majd elhalkul az utolsó potméter is. A zenélést követően pedig nem hagyja el a fesztivál területét, hanem van ideje körbenézni, meginni egy-két finom italt velünk, illetve megenni egy kifejezetten kellemes zsíros kenyeret parasztkolbásszal, hogy így nyerjen erőt a következő fellépéséhez.