Ha már egy ilyen nagy múltú folkfesztivál (és nem csak folk) esett erre a hétvégére, érdemes megemlíteni azt is, hogy épp most zajlik Washingtonban a Smithsonian Folklife Festival, ahol a díszvendég Magyarország. Száznál is több mester, népzenész, néptáncos ügyködik július 4-éig a National Mallon összesen várhatóan másfél millió néző előtt, és a középpontban pontosan az van, amiről valamilyen értelemben a Kaláka fesztivál is szól: hogy a folk nálunk a mindennapok része. Ez nem mindenhol ilyen magától értetődő, Közép-Európában sem. Örülhetünk, hogy van egy rakás zenekarunk, amelyek valamilyen módon a népzenét használják és tolmácsolják, akiknek van is közönsége, és akikből négy-öt fesztiválra való felhozatal minden további nélkül kitelne. Ennek megfelelően nem is volt átfedés az idei és a tavalyi Kaláka fesztivál fellépői között. Kivéve persze magát a Kalákát. Ők a saját alapítású és róluk elnevezett fesztiválon meglehetősen szolidan adagolták a jelenlétüket, a vasárnap esti koncertet leszámítva épp csak hogy feltűntek itt-ott. Csütörtökön, a Cseh Tamás-kiállítás megnyitóján például Cseh Tamás-dalt énekeltek, a Kaláka történetében először, a Volt egy időszakot. Aztán a Gárdonyi Géza–Bródy Sándor emlékére ültetett fesztiválfa, egy vadkörtecsemete alatt láthattuk a Gryllus fivéreket. Lapátolás előtt egy Kaláka–Kányádi-klasszikus, a Valaki jár a fák hegyén hangzott el egy szál gitárral.
A Kalákán kívül is akadtak fellépők az idei fesztiválon, akik évtizedekben számlálják a történetüket, a hazai folk háza táján ez különben sem ritka. A Szélkiáltó például első, 1974-es dalát, Weöres Sándor Rózsa, rózsáját is előadta az egri vár udvarán péntek este, de két-három számmal utána már készülő új lemeze, a Himnusz a borhoz címadó dalát hallottuk. A Cimbaliband szokás szerint táncos irányba és a műfaji sokszínűség felé vitte el az estét – a magyar és balkáni népzenét a dzsesszel, rockkal, skaval egybekeverő együttestől szokás szerint könnyedebb saját slágereket is hallottuk, Balatoni nyaraló című számuk videoklipje egyébként vadonatúj, a napokban debütált a YouTube-on.
Az egri vár idén másodjára adott helyszínt a harminckét éven át Diósgyőrben rendezett fesztiválnak. Nem csoda, hogy sokak számára nem evidens, hogy mi is van itt. Péntek este régi ismerősökkel találkoztam alig pár méterre a vár bejáratától, ahol az esti koncertek zajlanak. Ha valaki, ők biztosan ezért jöttek, gondoltam rögtön. Aztán mégis az derült ki, hogy egy szimpla kirándulást terveztek, a fesztiválról nem is tudtak. Maga a Kaláka fesztivál és Diósgyőr, a több évtizedes fesztiválhelyszín persze megvan, de az már meglepetés, hogy a diósgyőri esemény Egerben jön szembe. Lendületből el is ajándékozom a programfüzetemet, és velük együtt újra megállapítom, hogy akár csak egy napra is megéri bekapcsolódni a fesztiválprogramba. Péntek este Szélkiáltó, Cimbaliband, Palya Bea és PASO, szombaton a Misztrál, a Parapács, a Hot Jazz Band, a Szilvásy Gipsy Folk Band, vasárnap a Kaláka, a Napra, a Söndörgő és a visszajáró vendég, Miquéu és Baltazar Montanaro duó zenélt. Még a budapesti koncertdömpingben is örülhet az ember, ha megcsíp egy-egy ilyen estét.
A Kaláka fesztiválban mindemellett az a jó, hogy sok mindent be tudnak húzni a fesztiválprogramba, ami valahogy kötődik a Kalákához vagy a helyszínhez. A dalnokhagyomány ápolása az egyik ilyen kapcsolódás, így született a fesztivál, az Eszterházy Károly Főiskola, az Egri Kulturális és Művészeti Központ és az Országos Széchényi Könyvtárban működő Cseh Tamás Archívum együttműködésével egy Cseh Tamás-kiállítás. Lemezek, néhány emlék és az eredetileg képzőművésznek készülő énekes grafikái, metszetei – a január 22-án az Országos Széchényi Könyvtárban látható tárlat anyaga – most is megtekinthetőek a főiskola aulájában. A dalnoktéma és az egri irodalmi kapcsolódások találkozásából született a Gárdonyi-dalnokverseny ötlete, amelyet a fesztiválgazda Kaláka együttes bonyolított le. A cél az volt, hogy Gárdonyi verseit gondolják újra a dalszerzők. Költőként szinte alig ismeri a nagyközönség az Egri csillagok szerzőjét, mégis csaknem hetven pályamű érkezett a versenyre. Közülük válogatott ki a Kaláka együttes tizenhetet a vasárnap délutáni verskoncertre. A Gárdonyi-versek egészen magától értetődően szólaltak meg dalként, a pályázók pedig meglepően sokszínű képet mutattak. A nyertesek között volt például a Szélkiáltó egykori tagja, T. Horváth József, a pécsi illetőségű, most már két lemezzel rendelkező Neofolk együttes, és olyan nyertes is akadt, aki nem folkban utazik, mint a Vörösfenyő. A zenekar egyedi hangszerelésben, gitárral, ütősökkel, klarinéttal és szaxofonnal szólaltat meg saját dalokat és rockklasszikusokat, most pedig már Gárdonyi-verseket is. A nyertes, a vasárnap délutáni koncertre beválogatott dalok meghallgathatók a fesztivál honlapján.
S ha már irodalom, ott van még Bródy Sándor is, Eger másik írója és Gárdonyi Géza barátja, akit az emlékévben Gárdonyival együtt ünnepel a város. A róla elnevezett könyvtárban pénteken nyitottak Bródy Sándor-kiállítást a fesztiválprogramba illeszkedve, Bródy unokája, Alexander Brody és Gárdonyi dédunokája, Keller Péter jelenlétében. A két íróleszármazott ismeri egymást már egy ideje, most is többnyire együtt voltak láthatóak kiállításmegnyitón, faültetésen. Egyetértenek abban, hogy az emlékévben szívesen jelen vannak, de inkább a háttérbe húzódva. Legközelebb, remélik, egy Gárdonyi-emlékünnepségen találkoznak majd augusztusban. Alexander Brody azért tartott beszédet a Bródy-kiállítás megnyitóján, és köszöntőt mondott lánya, Thyra is.
Az emlékévben lesznek még nagyszabású programok: Habis László, a város polgármestere az új Gárdonyi-musical, az Isten rabjai bemutatóját emelte ki, az ünnepségeket az író születésnapjára, augusztus 3-ára eső hétvégén, majd rögtön a következő hétvégén az irodalmi fesztivált, és azt a kezdeményezésüket, hogy képzőművészeket hívjanak a városba, akik Egerben festenének, majd kiállítás is nyílna a munkáikból.
