Kevesen vitatnák, hogy minden idők egyik legjobb mozis zsarupárosa a Halálos fegyverből Mel Gibson és Danny Glover. Glover „öreg vagyok már ehhez a szarhoz” mondása az évek során szállóigévé vált, bár az első rész elkészültekor még csak 41 éves volt a színész. Az összesen négy epizódot megért széria jól indult, de akkor még nem látszott, hogy kifuthat három folytatás is belőle. Gibson ezzel a szereppel tartósította magát akcióhősként, s végleg túllépett Mad Max-karakterén. Az első részben még egy szuicid hajlamáról híres, labilis zsarut alakít, akit a dörzsölt, és nyugalomra vágyó Glover mellé osztanak be. A labilitás a folytatásokban egyre jobban elkopik, a második részben bevezetik Joe Pesci karakterét a sorozatba, aki végül már majd egyenrangúvá válik a párossal. A különféle epizódokban bűnözők sorának nyomába eredő duó sok akciójelenetben, robban(t)ásban vesz részt, amit még a negyedik részre sem unt meg a közönség. Tetralógiaként viszont 1998-ban végleg lezárulni látszik a Halálos fegyver – a dolgok jelenlegi állása szerint legalábbis.
1977. Nem tévedés, ekkor készült el a Magyarországon mai napig kultikus áhítattal emlegetett Bűnvadászok, amelyet itthon a szocialista forgalmazási rendszer sajátosságainak köszönhetően csak 1989-től láthatott a mozikban a magyar közönség. Ekkor már a híressé vált Bud Spencer – Terrence Hill páros stabilan millió feletti nézőszámok mellett szórakoztatta hazánkban a nagyérdeműt, s a legkedveltebb darabok között jegyzik a szokatlan zsarupáros mozit is. A Bűnvadászok hősei ugyanis eredetileg bankrablásra szövetkeznek, és gyakorlatilag a fatális véletlen folytán lesznek rendőrök. Ahol sok kanyart követően jutnak a csúcsra, és minden szabályszegésük ellenére bizonyítanak főnöküknek. Az elmaradhatatlan tömegbunyók mellett itt is kijut humorból, a formalinos rágógumi és társai a mai napig örökzöld kedvencek a rajongók körében.
1998-ban jött az ötlet, hogy a nagyszájú afroamerikai Chris Tuckert egy filmbe eresszék össze a távol-keleti harcművész-színész Jackie Chan-nel. A Csúcsformában remek sikere pedig igazolta a rendhagyó párosban bízókat. Chan hozta a keleti mentalitást, az amerikai helyszín és a Chris Tucker pedig a nyugati világot, s a kettő összeeresztése egy akció-vígjátékban ideális elegyet alkotott, amely ugyan nem példa nélküli, de itt a humor és a két, valóban nagyon különböző figura megtette megfelelő hatását. A sztori szerint egy amerikai rendőr és egy hongkongi nyomozó kénytelen összeállni egy kínai kislány elrablása érdekében, amely cél hamarosan felülírja az egymás iránti ellenszenvüket. A Csúcsformában első részének sikere két folytatást eredményezett, és a harmadik rész hatalmasra duzzadó költségvetése és a verekedéshez korosodó Chan után sem szegte a producerek kedvét egy újabb epizód elkészítése. Legalábbis, ha hinni lehet a zuhanyhíradóknak, akkor készül a negyedik rész a jövőre 60 éves (!) Channel, és valamelyest kortalanabb – no meg még mindig csak 41 éves – Tuckerrel.
Szegeden láttam először moziban az MIB első részét, és amikor felhangzott a főcím (Men in Black – Sötét zsaruk), akkor a mögöttem ülők egyike szinte őszinte lelkesedéssel kiáltott fel, hogy „ezek a dorozsmai rendőrök”. Szerencsére a film ennél sokkal kifinomultabb poénokat tartogat. Különösen azok a viccek ülnek igazán (és ez érvényes a meglehetősen halovány második, és a valamivel nézhetőbb harmadik részre is), amik arra építenek, hogy ki mindenki földönkívüli származású a Földön (például Mick Jagger, aki azért érkezett, hogy megtermékenyítse a bolygó teljes női lakosságát). A Men in Black a klasszikus „új fiú – tapasztalt ügynök” páros kínálta dramaturgiára épít, ám ez esetben az újonc, vagyis Jay ügynök (Will Smith) és mogorva társa, Kay ügynök (Tommy Lee Jones) egy olyan titkos kormányhivatalnak dolgoznak, akik a Földre letelepedő, vagy azon átutazó idegen lényeket ellenőrzi. És hát persze a bűnügy, amit a párosnak ki kell nyomoznia, szintén kozmikus méretű, az ellenfél pedig egy elég visszataszító, rovar szerű galaktikus gonosztevő. A korban frissnek számító komputergrafika, jó színészi játék és kellemes humor: a siker nem véletlenül érte utol a Sötét zsarukat Dorozsmától Denverig.
Minden idők talán leghumorosabb, legkifinomultabb, de feltétlenül legangolabb rendőrfilm-paródiája. A beszédes nevű Nicholas Angel (Simon Pegg) olyannyira tökéletes zsaru, hogy frusztrált londoni kollégái végül vidékre száműzik, egy tökéletesen békés és rendezett településre, ahol soha semmilyen bűneset nem történik. A fővárosi nagymenő zsernyák persze nem találja a helyét ebben az unalmas idillben, az elpuhult kollégák és a falut belengő kedélyes bárgyúság miliőjében, és ezen nem segít új társa, a dagi és akciófilm-mániás Danny (Nick Frost) sem. Csakhogy hamarosan gyanús bűntény nyomai bukkannak elő, és a végén az is kiderül, miért nincs egyetlen bűnöző sem helyben. A film egy hatalmas akciófilm-paródiába torkollik, de addigra már rengeteg poénon és remek kulturális utaláson vagyunk túl. Kötelező.
Minden, ami filmcsokor, itt olvasható!
