Bizonyos hangszerek szorosan kötődnek bizonyos zenei stílusokhoz, hiszen csak azokban teljesednek ki igazán. Ha klarinéton kezd játszani az ember, a tanulást Mozarttal és a dixielanddel indítja, ha basszusgitáron játszik, rockot vagy R’n’B-t vesz elő először, a szaxofon esetében a dzsessz vonzza a zenészt. Ha mindezeken a hangszereken játszik valaki, mint például én, akkor minden műfajt és stílust ki kell próbálnia – fejtette ki Marcus Miller arra a kérdésre, mennyire függ össze, hogy több hangszeren is magas szinten játszik, míg muzsikájában folyamatosan átlépi a zenei határokat.
Igaz, a dzsessz egy összetett, nem könnyen emészthető zene, miközben minden egyszerűsödik körülöttünk. – A jelen komoly problémájának tartom, hogy az emberek figyelmét csak a gyors kielégülést ígérő dolgokkal lehet lekötni – vélte Matcus Miller. – A dzsessz pedig valóban egyre bonyolultabbá válik, így elég nehéz a helyzet. Számomra a ritmus jelenti a megoldás kulcsát. A megfelelő ritmus bevonja a közönséget a zenébe. És ha az alap felkeltette az érdeklődésüket, akkor már velem tartanak az összetettebb dallamok és az improvizációk területére is.
Részletek a július 13-i, szombati Magyar Nemzetben.
