Akár egy abszurd regény cselekményének is tarthatnánk Szálasi életrajzát, ha nem ismernénk politikai működésének következményeit. Józan ésszel felfoghatatlan, hogyan került hatalom egy olyan ember kezébe, akit még néhány párttársa is elmeháborodottnak tartott. A könyv végére érve már el tudjuk képzelni, hogy Szálasi szent küldetésnek tartotta őrült ámokfutását. Arra azonban a szövegben nem találunk egyértelmű választ, hogy a környezete miért sorakozott fel mögötte. Ehhez a kor társadalmának sokkal részletesebb elemzésére volna szükség.
Paksa Rudolf könyve kronologikus sorrendben mutatja be Szálasi Ferenc életét a születésétől a kivégzéséig, az utolsó fejezetben pedig az utóéletét veszi szemügyre a szerző. A Katonaálmok című rövid első rész egy tehetséges katona életútját mutatja be, aki feltűnően érdeklődik a miszticizmus és a spiritualitás iránt. Felszínes gazdasági, politikai és filozófiai ismeretekkel rendelkezik, ám ez nem akadályozza meg abban, hogy véleményét minden téren nyilvánosan kifejtse. Katonai karrierjét éppen ez a vágy törte derékba. Tisztek nem politizálhattak, Szálasi pedig a politikát választotta.
Első pártja megalapításától kezdve egyetlen dolog motiválta, birodalmat akart létrehozni, amelynek ő lehet a vezére. Rendíthetetlenül hitt saját küldetésében. Ennek alapja az álmaiban visszatérő isteni jelenlét volt. Mélyen hívő katolikusként Szálasi biztos volt benne, hogy Isten kiválasztotta őt a feladatra, így bármit tesz, azt az ő dicsőségére teszi. Ez a hit felülírt minden racionális magyarázatot, de lehetetlenné tette a keresztényi életet is. Szálasi vallásossága sokkal inkább egy narcisztikus fantaszta saját találmánya volt, és nem az egyház által elfogadott katolicizmus. Önfejűsége, sértődékenysége és korlátolt szellemi kapacitása idővel elzárta a realitástól. Megalkotta önmaga fantáziavilágát és megpróbálta ahhoz alakítani Magyarország valóságát.
Politikáját jól jellemzi, hogy pártját több kortársa cinikusan görögdinnyének nevezte, amely kívül zöld, vagyis nemzeti, de belül vörös, azaz eszméje csupán más formában előadott kommunizmus. Forradalminak tartott gondolataival és egyre nagyobb népszerűségével a hatóságok figyelmét is magára vonta. Házi őrizet, fogda, majd börtön következett. Ez elég időt biztosított számára, hogy pontosan kifejtse ideológiáját. A hagymázas képzelgései egy humortalan, dagályos, korlátolt antiszemitáról árulkodnak.
Bebörtönzése remek ürügy volt, hogy mártírt faragjanak Szálasiból, és megalapozzák nemzetvezetői mítoszát. Kiszabadulását követően héroszként tért vissza a politikába. Teleki Pál ekkor nevezte őt orvospszichológiai esetnek, és erre a jellemzésre Szálasi nem igazán cáfolt rá a továbbiakban. A világháború és a hazai nemzetiszocialista pártok elszaporodása válságba sodorta a Nyilaskeresztes Pártot, ám a körülmények később Szálasinak kedveztek. A világ ugyanolyan őrültté vált körülötte, mint ő maga volt, így nem akadt alkalmasabb személy, hogy a feje tetejére állt országot elvezesse. De még a közelgő vereséget sem volt képes helyesen értelmezni. Politikai vakságáról az elfogását követő elméletei vallanak leginkább. Végső soron mindennek az ellenkezője valósult meg, mint amit megjósolt. Gyalázatos nemzetvezetői működéséért sosem vállalta a felelősséget. Magyar származású amerikai kihallgatójának arról beszélt, hogy mindent a nemzet érdekében tett és a lelkiismerete tiszta. Világnézeti kérdésnek tartotta, hogy regnálása idején hívei több tízezer ártatlan magyar zsidót gyilkoltak meg. A korabeli feljegyzések szerint sosem értette meg, hogy a nemzetvezetés közben éppen a nemzetét ítélte halálra.
Paksa Rudolf könyve komoly vállalkozás. Néhány véleménynyilvánítástól eltekintve szenvtelenül kalauzolja végig az olvasót egy „orvospszichológiai” eset pályafutásán. Hatalmas szöveganyagot dolgozott fel a szerző, amelyek segítségével minden eddiginél alaposabb és elfogulatlanabb képet igyekszik festeni Szálasiról és a korról, amelyben egy minden képesség híján lévő, egoista vezér hatalomra kerülhetett. Az életrajz kifogástalan, a korrajz – terjedelmi okok miatt – nem lehet az. A lényeg azonban, hogy a visszafogott értelmezéseknek és bírálatoknak köszönhetően az olvasóra hárul a felelősség, hogy megítélje és a történelmi emlékezet megfelelő polcára helyezze Szálasit. Lehetőleg jól látható helyre, hogy legközelebb már senki ne álljon be egy önjelölt messiás mögé.
(Paksa Rudolf: Szálasi Ferenc és a hungarizmus, Jaffa Kiadó, 2013, 260 oldal, 3150 forint)
