– Rendkívül összetettnek tűnik a program: hagyományőrzés, fényjáték, történelmi menet, színházi előadás. Miről szól pontosan a rendezvénysorozat?
– A Koronázási Ünnepi Játékok hagyományteremtő szándékkal létrehozott többnapos fesztivál, amelyet ebben az évben rendezünk meg először. Az a célunk, hogy a művészet eszközeivel létrehozzunk Székesfehérváron egy olyan virtuális Panteont, amelybe az országunk történelmének meghatározó királyai kerülnek. Méghozzá úgy, hogy megidézzük az emléküket. Mivel Szent István-emlékév van, és az ő koronázása és uralkodása a magyar történelem origója, kézenfekvő volt, hogy Istvánnal kezdjük a Koronázási Ünnepi Játékok sorát. A következő években pedig a történelmünket meghatározó többi nagy királyunk kerül sorra. Ahhoz, hogy egy fesztivál középpontjába egy király személyét állítsuk, meg kell jelenítenünk a környezetét is, kulturális és tárgyi értelemben egyaránt. Így a Koronázási Ünnepi Játékok időtartama alatt a középkor beköltözik a város falai közé. Hagyományőrzők és népművészek segítségével újra életre kelnek azok a tárgyi és kulturális emlékek, amelyek Szent István korát meghatározták.
– Ennek az eseménynek lesz része a tervezett szabadtéri színházi előadás?
– A Koronázási Ünnepi Játékok tetőpontján felidézzük Szent István koronázási ünnepségét. Ezzel egy olyan rítust próbálunk életre kelteni, amely évszázadokon keresztül minden ország legnagyobb történelmi eseménye volt. Mi a művészet erejével igyekszünk érzékivé tenni azt a fantasztikus szövetséget, amit a koronázáskor a király és a nép megkötött. Föltehetik persze a kérdést, mi szükségünk van erre manapság A szertartás során mindig megfogalmazódtak azok az elvek, amiket elvártak egy uralkodótól. Az emberek számára fontos volt, hogy tudják, hogy aki felettük uralkodik, ezt az uralkodást mire fogja használni. A király felesküdött ezekre az elvekre. És az uralom korlátai és jogosítványai a mai napig nem veszítettek az érvényességükből. Az pedig, hogy évszázadokkal ezelőtt is így volt, különösen tanulságos és megszívlelendő.
– Többnapos fesztivált terveznek számos különféle programmal. Hogyan épül fel a műsor?
– A rendezvénysorozat három fő pilléren nyugszik: elsőként a történelmi kavalkád és menet, majd a Fény Utca, végül pedig a koronázási játékok. Ez az egész rendezvény megkoronázása, képletesen és szó szerint is. A programok reggel kilenc órakor kezdődnek. Lovas és katonai hagyományőrzők felvonulása, jurtába települt kézművesek bemutatói idézik fel Szent István korát. A különböző helyszínekre kihelyezett óriásbábok között pedig vásári komédiások járnak majd szamárkordén, és húszperces előadásokkal keltik életre a báb által megszemélyesített történelmi alakot. A középkori ízek világáról sem feledkeztünk el. De lesznek gyermekprogramok is: mesemondás és táncház. A Pelikán udvarban, amit egy középkori fogadónak rendezünk be, Szent István életéről szóló árnyjátékot tekinthetnek meg, ezenkívül lesz még régi zene, a Kossuth kiadó egy érdekes fakszimile kiadványt jelentet meg erre az időpontra, Somogyi Győzőnek kiállítása nyílik. Középkori zsongás uralja majd a várost délután 5-ig. Ekkor indul a történelmi menet, amelyen hagyományőrző dobosok, lovasok, gyalogság, történelmi zászlókat felvonultató zászlóvivők vesznek részt. A felvonulást az óriásbábuk menete zárja. Este 9-kor indul a Fény Utca, amelynek során középkori kódexek István király életét megelevenítő epizódjait vetítjük ki a Fő utca épületeinek falára. Hatalmas mozgó képregénnyé változik az utca. Ezzel egy időben, este kilenckor kezdődik majd a koronázási szertartás a Romkertben. Itt felállítunk egy hatalmas színpadot, amit három oldalról lelátó vesz körül, ahol 2800 néző kísérheti figyelemmel majd a közel százperces koronázási oratóriumot. Ezt két este, 17-én és 18-án láthatja a közönség, csakúgy mint a többi kísérő programot. Esőnap 19-én lesz.
– Honnan jött az ötlet, hogy a koronázási ceremóniát ilyen formában, egy fesztivál keretében elevenítsék fel?
– Azt mondják, hogy nincsenek véletlenek. Tavaly tavasszal a fehérvári Vörösmarty Színház igazgatói pozíciójára írt pályázatomban kifejtettem, hogy szeretnék a város történelmi múltjával is foglalkozni. Engem mint színházi embert rendkívül érdekel az az ősrégi hagyomány, amivel csak ez a város rendelkezik, ez pedig a koronázás. Székesfehérvár ősi koronázóváros, és ezt a ceremóniát nagyon szívesen idézném meg egy fesztiválszerű rendezvény keretein belül. Ezt írtam egy évvel ezelőtt. 2013 Szent István emlékéve a városban, amelynek kapcsán egész éven át különböző rendezvények zajlanak. Az augusztus 20-át megelőző héten a Szent Jobb-körmenettel kezdődik egy hosszabb eseménysorozat, amely az emlékév központi rendezvénye. Így kézenfekvő volt, hogy az év betetőzéseként a koronázási ceremónia felelevenítésével tisztelegjünk István emléke előtt. Így találkoztak az ötletek és a szándékok. Szerencse, fátum? Nevezzük, aminek akarjuk.
– Hatalmas produkcióról van szó, rengeteg résztvevővel. A megvalósítás folyamatába a színházi embereken kívül kiket vontak még be?
– Amikor kiderült, hogy a város vevő a koncepciónkra, és zöld utat kapunk, elhatároztam, hogy olyan eseménysorozatot valósítunk meg, amely nem pusztán egy művészeti attrakció. Olyan rendezvényt szerettem volna, ahol a lakosok nemcsak nézői, hanem résztvevői, alkotói ennek az egésznek. A koronázási játékok majdnem 150 résztvevővel számol, és közülük csupán öt a professzionális színész, a többiek civilek. Magas szinten éneklő, táncoló öntevékeny fehérvári polgárok. Ez nekem nagyon fontos volt. Sokat gondolkoztunk azon, hogy mivel lehetne a fiatalokat, az iskolákat is bevonni a produkcióba. Kezdetektől fogva élt bennem egy elképzelés óriás bábokról, amik mindig mindenütt kiváló eszközei a közönség szórakoztatásának. És ekkor jött az ötlet, hogy a bábok készítésébe vonjuk be a fiatalokat. Hat történelmi személyiséget megtestesítő bábot terveztünk: István, Gizella, Imre, Géza, Sarolt és Asztrik. A művészi terveket Somogyi Győző Kossuth-díjas festőművész készítette, a szerkezet és a felépítmény pedig Grosschmid Erik munkáját dicséri. Megkerestünk hat iskolát, és felajánlottuk nekik, hogy válasszanak egy bábot. A munkához kedvet érző diákoknak pedig egy egyhetes nyári tábort szerveztünk, ahol nemcsak hogy napi nyolc órában szabtak, varrtak, festettek, ragasztottak, de régészek, történészek és művészettörténészek előadásait is meghallgathatták, hogy minél többet megtudjanak a korról és a személyekről, akiknek a bábjait készítik. Nyári tábornak indult, és nyári szabadegyetem lett belőle. A végeredményt mindenki megláthatja az utcán.
– A kor rekonstruálásához komoly tudományos munkára is szükség lehetett.
– Számos szakember van, akiknek hálával tartozunk, mert az ő tudományos munkájuk nélkül a levegőben lógna az elképzelésünk. Ez nem egy privát rendezői vízió, hanem egy kifejezetten autentikus alapokon nyugvó szertartás. A forgatókönyv megírásában hasznos tanácsokat kaptunk dr. Veszprémy Lászlótól és Érszegi Gézától. Kovács Andrea, a régi egyházzenei intézet munkatársa pedig segített a gregorián dallamok kutatásában és reprodukálásában. Tóth Endre a koronázási jelvények kapcsán látott el bennünket hasznos útmutatással.
– Említette, hogy a vállalkozó kedvű civilek mellett öt színész vesz részt a produkcióban. Kik ők, és mely történelmi alakokat személyesítik majd meg?
– A koronázás főszereplője maga a király. Érdekes módon ő keveset beszél, hiszen az eseményeket a koronázó érsek irányítja, jelenléte mégis meghatározó. Sokat töprengtem, a magyar színészek közül ki lenne alkalmas a fiatal István szerepére. Aztán eszembe jutott Varjú Kálmán, a Vígszínház színésze, akivel a Vörös és feketében dolgoztam együtt. Én a fiatal Istvánt egy középtermetű, nagyon sűrű, nagyon szikár, tüzes tekintetű, markáns egyéniségnek képzelem el, és Kálmán pont ilyen. Az esztergomi érsek személyiségének a súlya óriási, így a színészen is hatalmas a teher, hiszen ő határozza meg a rítust. Tordy Gézában találtam meg ezt a figurát, aki nagy örömömre elvállalta a szerepet. Az ő karizmatikus személyisége hitelesíti majd a koronázó érsek minden szavát és gesztusát. Trokán Péter és Lábodi Ádám a másik két koronázó püspököt személyesítik meg. Szerepel rajuk kívül egy nagyon érdekes figura, akit szertartásmesternek neveztünk el. Az ő funkciója a résztvevők bemutatása. Hamar rájöttünk, hogy egy animátor nélkül, aki elmagyarázza az eseményeket, a mai nézőknek érthetetlenek volnának a ceremónia bizonyos részei. Ezért tettük az oratórium részévé a szertartásmestert, aki pontosan tájékoztatja a nézőt, hogy kivel mi történik éppen.
– Kiket várnak az eseményre?
– Mindenkit, akit a koronázás érdekel. Elsősorban fehérváriaknak és fehérváriakkal készítjük elő a produkciókat, de az a szándékunk, hogy a koronázás rítusának újrajátszása által sokkal több emberben felidéződjön a történelem. Van bennünk egy missziós elképzelés és szándék is. Nagyon szeretnénk, ha minél többen jönnének, mindenhonnan. A rendezvények ingyenesek, az előadásra jegyet kell venni. Ezeket országosan a Broadway jegyirodában, Fehérváron pedig a színház jegypénztárában vehetik meg az érdeklődők.
– Közvetíti valamelyik tévéadó az eseményt?
– Ez még a jövő zenéje. Azt hiszem, hogy bár a nézőtér 2800 férőhelyes, de biztos, hogy Magyarországon kétezer-nyolcszáznál sokkal több embert érdekel a téma. Jó lenne, ha minél többekhez eljutna a produkció.
– Úgy fogalmazott, hogy Szent Istvánnal kezdik a koronázási játékok sorát. Terveznek további előadásokat a következő évekre más történelmi személyiségek megidézésével?
– Haladunk tovább a történelemben. A következő királyunk, akinek a 2014-es évadban bemutatjuk a koronázási ceremóniáját, és akinek a személye köré építjük a rendezvényt, Szent László lesz. A történelemben bőven van koronázandó király, úgyhogy ez a fesztivál nagyon sokáig nem marad téma nélkül. De hogy a jövőben milyen lesz a fesztivál, azt még nem tudom, hiszen éppen az elsőt készítjük elő. Nyilván követünk majd el hibákat, amikből tanulnunk kell, hogy jövőre még jobban csináljuk. Természetesen azon vagyunk, hogy a lehető legtöbbet és legjobbat hozzuk ki magunkból.
– Nemrég Pozsonyban is rendeztek egy koronázási játékot. Terveznek együttműködést más helyszínekkel?
– Érdekes, mert a pozsonyiak ott folytatják a koronázást, ahol Fehérváron abbamaradt. Ők a Habsburg-királyok koronázását idézik meg. Izgalmas lenne egyébként más koronázó városokkal, Reimsszel, Mainzcal, Krakkóval együttműködve létrehozni az európai koronázóvárosok fesztiválját. Álom van bőven.
– Ha augusztus végén kérdezném a rendezvénysorozatról, mire mondaná azt, hogy sikeres fesztivált zártak?
– Akkor lennék igazán elégedett, ha az emberek az előadás végén úgy távoznának: boldog vagyok, hogy itt lehettem.
