A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozata, valamint a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége (MKISZ) Ötvösművészeti Szakosztálya által szervezett konferenciát azzal a céllal rendezték meg, hogy elindulhasson egy hosszú távú párbeszéd az építészek és az ötvösművészek között annak érdekében, hogy az egykor szoros szimbiózisban működő alkotók újra egymásra találhassanak.
– A hetvenes, de elsősorban a nyolcvanas években az ötvösség az építészet társművészeteként funkcionált. Ez az együttműködés mára szinte megszűnt. Azokat a lehetőségeket kutatjuk, amelyek révén újra elindulhat a közös gondolkodás, alkotás. De az már nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy az ötvösművészetnek a hagyományokat őrizve kell megújulnia. A konferenciát az útkeresés első lépcsőfokának tekintjük, nem tudni még, milyen formában, de lesz folytatása az itt megkezdett diskurzusnak – vélekedik Katona Katalin ötvösművész, az MKISZ Ötvösművészeti Szakosztály vezetője.
A konferenciára az MMA megjelentette Az ötvösművészet az építészet társművészete című katalógust is. Ebben a felszólalók, vagyis dr. Varga Lajos váci segédpüspök, Czégány Sándor építészmérnök, Tompos Lajos belsőépítész, Bugár-Mészáros Károly építészmérnök, Jánosi János Pro Architectura-díjas építész, Szenes István Ybl- és Europa Nostra-díjas belsőépítész, valamint Kovács Zoltán Ferenczy Noémi-díjas belsőépítész gondolatait összegzik. Szó esik arról, hogy a római katolikus egyház gyakorlatában a történelem folyamán és napjainkban milyen módon jelentek meg a különböző ötvöstárgyak, hogy a két művészeti ág, az ötvösművészet és a belsőépítészet milyen formában tud jelenleg együtt létezni, de tanulmány olvasható a katalógusban a szerves ornamentikáról és a középszintű oktatás helyzetéről, jövőbeli lehetőségeiről is.
Katona Katalin elmondása szerint a Klebelsberg Kultúrkúria negyedik alkalommal ad otthont az Ötvösművészeti Biennálénak, a korábbi években Ráckevén, a Savoyai-kastélyban rendezték meg a kortárs magyar ötvösművészet legnagyobb országos seregszemléjét. Most negyvenkét ötvösművész ezüstből, bronzból, illetve vasból készült ékszereit, kis- és nagyplasztikáit, érméit és használati tárgyait lehet látni Pesthidegkúton. A művek anyaghasználata és az alkalmazott technikák is szépen példázzák, mennyire sokrétű művészeti ágról is van szó.
Az idei kiállítás tematikájában kapcsolódik a Gárdonyi Géza és Weöres Sándor-emlékévhez: Dávid Attila Norbert és Czinder Tünde ékszereit egy-egy Weöres-gondolat ihlette, Kopcsányi Ottó, a biennále legidősebb alkotója éremmel tiszteleg a száz éve született író előtt, de Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye alapján született meg a Jumurdzsák talizmánja című alkotás is. A kiállított munkák közül külön figyelmet érdemel Balázs Marianna Mobil Úrvacsora-készlete és Szalai Veronika Balázs Mariannával közösen készített Cu Bark réz-kéreg függőlámpája.
– Törekszünk arra, hogy az egyes biennálék közötti időszakban is bemutassunk egy szelektált válogatást. A korábbi években a budapesti Barabás-villában, illetve Jászberényben a Városi Bíróság dísztermében volt erre lehetőségünk – mondja a kurátor, Katona Katalin.
