Az emléknap keretében nyílt meg kedden este az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO palotájában az az óriásmolinókból álló kiállítás, amely az indiai modern festészet megújítójaként számon tartott magyar–indiai festőművész, Amrita Sher-Gil (1913–1941) életét mutatja be. A tárlatnak a Keserű Katalin művészettörténész által összeállított része a Magyar Nemzeti Múzeum kerítésén volt látható júniusban és júliusban. A másik része − amelyben reprodukciók is láthatók a festőművész képeiből − a Delhi Nemzeti Galéria válogatása.
Az ünnepélyes eseményen Bogyay Katalin, Magyarország UNESCO-nagykövete, Viany Sheel Oberoi, India UNESCO-nagykövete és Ravindra Singh indiai közigazgatási államtitkár jelenlétében köszöntőt mondott Hammerstein Judit, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) kultúráért felelős helyettes államtitkára is.
Bogyay Katalin megnyitójában emlékeztetett arra, hogy a szervezet közgyűlése 2013-at nemzetközi Amrita Sher-Gil-évnek nyilvánította az európai és ázsiai kultúrát összekapcsoló festőművész tiszteletére.
Hammerstein Judit megnyitóbeszédében azt hangsúlyozta, hogy Amrita Sher-Gil magyarként és indiaiként, európaiként és ázsiaiként egyaránt tartozott mindkét kultúrához, hidat jelentett és szintézist alkotott a modern európai és a tradicionális indiai festészet között.
A helyettes államtitkár a távirati irodának elmondta: szimbolikusnak tartja az emlékév programsorozatának párizsi állomását, hiszen a magyar édesanya és pandzsábi arisztokrata apa gyermekeként 1913-ban Budapesten született festőnő 16 évesen szüleivel Párizsba került, ahol hat évet élt. A francia fővárosban végezte művészi tanulmányait, mielőtt visszatért Magyarországra, majd férjével, a magyar Egán Viktorral Indiában telepedett le, ahol elismert festővé vált.
Hammerstein Judit arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyar−indiai kulturális kapcsolatok több évszázados múltra tekintenek vissza olyan személyiségeknek köszönhetően, mint Kőrösi-Csoma Sándor, Sass Brunner Erzsébet vagy Baktay Ervin.
A megnyitót követően a kultúráért felelős helyettes államtitkár áttekintette az indiai közigazgatási államtitkárral a magyar−indiai kulturális kapcsolatok aktuális helyzetét.
Az emléknap folyamán az UNESCO-palotában bemutatták Sára Sándornak és a festőnő indiai unokahúgának, Navina Sundaramnak a művész életéről szóló filmjeit, amelyeket a gazdag fotógyűjtemény felhasználásával készítettek a rendezők, valamint hangversenyt adott Lantos Zoltán hegedű- és Szalai Péter tablaművész.
A tárlaton kiállított dokumentumok a festőművész nagybátyjának, Baktay Ervin indológusnak a hagyatékában fellelhető fotókból, valamint az indiai örökösök gyűjteményéből származnak.
A kiállítás megidézi Gottesmann Mária Antóniát, Amrita anyját 1912-ből Indiából, bemutatja budapesti, Szilágyi Dezső tér 4. alatti otthonuk képeit 1913-ból. Megismerkedhet az érdeklődő a család vidéki életével Magyarországon, majd Indiában 1914-től az 1920-as évek végéig. Láthatók a párizsi bohém társaság képei (a 30-as évek elejéről), az arisztokrata Sher-Gil család képei Indiában és Magyarországon (a Gottesmann család, valamint a híres, Baktay-féle verőcei indián tábor az 1930-as években).
Külön fotók szólnak Umrao Singhről, Amrita apjáról, a jógiról, szanszkrit-kutatóról, aki szenvedélyesen fotózott és sok önarcképet készített. Láthatók képek Amritáról és indiai életéről, valamint utolsó, 1938-as magyarországi látogatásáról.
Magyarországon és Indiában is számos eseménnyel emlékeztek meg az év folyamán Amrita Sher-Gilről, s a tervek szerint jövőre életmű-kiállítás nyílik a Delhi Nemzeti Galériában.
