Fontosabb szempont lehet például, hogy hozzájárulhat-e A nagy füzet a sokat emlegetett és sokszor hiányolt történelmi szembenézéshez. Ebben a megközelítésben is érdemes Szász esztétikai döntéseit mérlegre tenni. Kezdve azzal, hogy a rendező a kiindulási alapul szolgáló Agota Kristof-regény világához képest nagyon is konkrét eligazodást kínál a hely és az idő vonatkozásában.
A második világháború idején járunk egy Kőszeg melletti tanyán. Ide érkezik meg a két tizenéves ikerfiú, hogy az anyai nagymamánál vészeljék át a nehéz időket. A fronton szolgálatot teljesítő apjuk egy füzetet bíz rájuk, azt kérve, hogy abba rögzítsék élményeiket. A megkeseredett és iszákos özvegyasszony kegyetlen leckét ad a fiúknak a túlélésről, ugyanakkor idővel sajátos érzelmi közösség teremtődik az egymásra utalt hármas tagjai között. De nem csak ő teszi próbára a gyerekeket. Az önmagából kifordult világ az emberi aljasság megannyi komor színárnyalatát mutatja fel, és a két testvér a túlélés érdekében kénytelen kegyetlenné edződni.
A korhűség és a hangulatteremtés tekintetében Szász felemás eredményt ért el. Nehéz nem észrevenni például azt a zavarba ejtő ellentétet, ami a hazai viszonyok között viszonylag magasnak számító költségvetés, és a sokszor tévéfilmeket idéző képi világ között feszül. Az irodalmi alapanyag vászonra álmodása körüli kihívást illetően is túl sok a félmegoldás. Sokszor a felolvasott naplóbejegyzések illusztrálására korlátozódik a történetmesélés, és meglehetősen ritkák azok a pillanatok, amikor Szász vizuálisan is képes elemelkedni az írott szótól – olyankor viszont remek pillanatokat kapunk, mint amilyen például a füzet „megelevenedése” az animáció segítségével.
Nem válik előnyére az sem a filmnek, hogy egészen kiváló színészek időnként mintha csak keresnék a helyüket a nem rájuk méretezett mellékszerepekben, ahogy az se, hogy egyes, kezdetben fontosnak látszó történetszálak – például Nyúlszáj sorsa – különösebb ok nélkül háttérbe szorulnak. Ugyanakkor A nagy füzet tele van emlékezetes színészi alakításokkal és eltalált jelenetekkel is – a főszereplő ikerpár szinte maga elviszi a filmet a hátán, a nagymamát alakító Molnár Piroska pedig félelmetesen jó. De említhetnénk a fiúkat szexuálisan kihasználó, a halálba menetelő zsidókon gúnyolódó cselédlányt is Kiss Diána alakításában. Az ő feltűnésével ér fel egyik csúcspontjára a film, megmutatva, hogy több bátorsággal olyan film készülhetett volna, ami többgenerációs, húsunkba vágó történetként kínálná magát – hiszen ezek a megnyomorított lelkű gyerekek a mai nagyszülők, és az ő fájdalmukat és kiszolgáltatottságukat örökölték a következő nemzedékek is.
(A nagy füzet. Színes, magyarul beszélő, német–francia–magyar–osztrák háborús filmdráma, 109 perc, 2013. Rendező: Szász János. Forgalmazó: Budapest Film)
