A különleges szöveg egy különös életpálya lenyomata, ám jóval több, mint egy egyszerű önéletrajz. Roberto Bolaño egy korszak és egy korosztály történetét foglalja regénybe, amelyben elválaszthatatlanul keveredik a fikció a valósággal, a mindenkori olvasóban rejlő voyeur számára azonban a lényeget alighanem a reális eseményekhez köthető epizódok jelentik. Szeretünk minden leírt szó mögött valóságot keresni. A szerző pedig nem akadályoz meg minket ebben: hiszen az élete már önmagában, minden fikció nélkül is regénybe kívánkozik.
Bolaño Chilében született 1953-ban. Tizenöt évesen a családjával Mexikóvárosba költözött, és hamarosan újságírónak állt. Nem sokkal a ’73-as puccs előtt visszatért hazájába, ám Allende lelkes támogatójaként, Pinochet hatalomátvétele után börtönbe került, ahonnan végül sikerült megszöknie. Mexikóba visszatérve valódi irodalmi terrorista lett, bőszen harcolt a Nobel-díjas Octavio Paz, és más „szent tehenek” ellen, miközben saját költészeti mozgalmat alapított infrarealizmus néven.
Ahogy a Vad nyomozókban, úgy korai költészetében is a szubjektumon átszűrt valóságot igyekezett megragadni, vagyis azt, ahogyan a világot valójában láthatjuk. Nagyra tartotta Jorge Luis Borgest, akinek sok műfajú, intellektuális munkássága komoly hatást gyakorolt az írásművészetére. A hetvenes évek végén maga mögött hagyta Mexikót és egy kalandos vándorutat követően a Costa Braván kötött ki.
Kicsapongó, bohém, néha erőszakos élete a házassággal, majd a családalapítással 180 fokos fordulatot vett. Miután súlyos májbetegséget diagnosztizáltak nála, rohamtempóban kezdett alkotni, hogy előre gondoskodjon családja anyagi biztonságáról. Ekkor születtek meg prózai munkásságának legfontosabb darabjai. Harmadik helyen állt a májtranszplantációra várók listáján, amikor 2003 júliusában elhunyt.
Az igazi sikert az 1998-ban kiadott Vad nyomozók hozta meg Bolañonak. A regény rendkívül szövevényes módon kíséri végig a szerző fiktív alteregója, Arturo Belano, és társa, Ulises Lima kalandozásait. Három részből áll a kötet. Az első és a harmadik egy Juan García Madero nevű fiatal költő elbeszélése, amely a két főhőssel történő megismerkedéséről, és közös meneküléséről szól. A középső részben barátok, pályatársak, kritikusok, szeretők, ellenségek interjúszerű szövegekben idézik fel Belano és Lima életének különféle epizódjait.
A kronologikusan egymásra épülő töredékek között újra és újra felbukkan Amadeo Salvatierra története, aki egy ’76-os beszélgetést elevenít fel, amelynek központjában Cesárea Tinajeró, a zsigeri realista költő áll, akinek rejtélyes módon nyoma veszett. Az ő misztikus alakja vet árnyékot a regény minden sorára. A zsigeri realizmusra felesküdött főhősök számára Tinajeró a tiszta költészet tökéletes formáját jelenti, céljuk, hogy fölkutassák és megismerjék végre a misztikus költőt.
A felfoghatatlanul szövevényes történetben a legkülönfélébb emberek bukkannak fel: prostituáltak, irodalmárok, maga Octavio Paz, forradalmárok, egy totómilliomos, céltalan vándorok, párbajozó kritikus, testépítők, elmebetegek. A szereplők nagy részét valóságos modellről mintázta a szerző, a Vad nyomozók így igazi kulcsregény: a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek spanyol ajkú irodalmának valódi alakjai bukkannak fel benne.
A zsigeri valóságnál azonban sokkal fontosabb a költészet iránti lelkesedés. Mindent ez művészi elkötelezettség határoz meg. A nyomozás – amely során talán éppen az olvasó változik nyomozóvá, aki Lima és Belano után kutat a riportok és interjúk összeállításával – célja sokkal inkább maga a nyomozás, amely költészetté válik a regényben. Egyetlen monumentális költeménnyé: ódává a költészethez.
(Roberto Bolaño: Vad nyomozók, Európa, 2013, 764 oldal, 3600 Ft.)
