Mentősök úgy döntenek a kilencvenes évek elején, hogy azt, akit szerintük már nem érdemes megmenteni, hagyják elmenni még a kórházba jutás előtt. A „kampókat”, ahogy az áldozatokat emlegetik, pedig jutalék fejében átjátsszák egy temetkezési vállalkozásnak. Az eset valóban megtörtént, igaz, nem nálunk, hanem Lengyelországban, de csereszabatosan kelet-európai történet ez ahhoz a vadkapitalizmus hajnaláról, hogy a magunkénak érezzük.
Ennek a történetnek, vagyis az ebből készült filmnek kellene most megmutatnia, hogy életre való az új magyar filmtámogatási rendszer. Legalábbis a várakozások mintha ezt sugallnák. Csakhogy komoly gondok vannak ezzel. Egyrészt nehéz lenne megmondani, hogy akkor ez kinek is a története. Mert nem a fiatal rendezőé, Bodzsár Márké, hiszen ő később született annál, hogy a korszakról ilyen eleven emlékei legyenek. Ráadásul komoly aránytévesztéssel egy másik történetet is beleerőszakol az abszurd alapanyagba. A film főhőse, Milán ugyanis a délszláv háború borzalma elől menekül Budapestre, hogy azután a véletlennek köszönhetően az említett mentőautóban találja magát. Hamarosan válaszút elé kerül: ha megköti az ördögi alkut a cinikus Fék doktorral, és betársul a doki meg a nem kissé hibbant Kis Tamás sofőr mellé a sötét üzletbe, akkor lesz arra pénze, hogy a szarajevói ostromgyűrűben maradt, egy kórházban dolgozva az életét kockáztató menyasszonyát is átcsempésztesse.
Milán, Kis Tamás és Fék doki – gördülékeny cselekmény
Fotó: A Company Hungary
A két történetszál azonban a legkevésbé sem simul sorjamentesen össze, még csak komolyan vehető motivációs szerep sem jut az elszakított szerelmesek balladájának. Persze érzi a néző a film végén, hogy a rendező valami olyasmit is akart mondani, hogy még a balkáni háború borzalmai felől nézve is betegesen abszurd, ami abban a mentőautóban történik, csakhogy Milánon nem igazán látszik, hogy komolyan megviselné, és valódi lelki válságot okozna számára az említett döntés és annak következményei. Meg hát az a világ, ami a játékidő java részében kibomlik előttünk, leginkább egy kevésbé míves képregény világának drámaiságát hordozza, és ezen még az sem segít, hogy Rába Roland remekel Fék doki szerepében, és Keresztes Tamás is hozza a tőle megszokott színvonalat a kéjgázon pörgő, kattant és ninjafilm-megszállott unterman szerepében.