– A magyar Beatles-tiszteletzenekar, szakítva eddigi hagyományaival, most a gombafejűek egyik tagjának emlékére ad koncertet.
Hoffmann György: Műsoraink valóban a Beatles munkásságáról szólnak, eddig egy kivétellel: John Lennon halálának évfordulójáról tartunk évi rendszeres megemlékezést december elején. Összeválogatjuk a hozzá köthető dalokat, amelyek nagyrészt a Beatles-beli munkásságát, de a szólópályáját is idézik. Régi, dédelgetett álmunk, hogy egy egész estét George Harrisonnak szenteljünk, ahol a The BlackBirds zenekaron kívül ez alkalommal a Calcutta Trió is fellép, akikkel egy indiai klubban ismerkedtünk meg. Megtiszteltetésnek vettük, hogy Harrison özvegye, Olivia levelet küldött nekünk, amelyet a koncerten majd felolvasunk.
– A kissé háttérben mozgó gitárosnak a két szerzőóriás mellett viszonylag kevés kompozícióját tartja számon a zenetörténelem. Harrison tehetségtelen lett volna?
H. Gy.: A Beatles – egyébként joggal – Johntól és Paultól zengett. Ettől függetlenül számunkra és persze a rajongók millióinak számára Harrison a Beatlesön belül zseniálisat alkotott. Olyannyira, hogy a kedvenc Beatles-dalaim tőle származnak. Hogy tehetségtelen lett volna, semmiképpen sem lehet állítani. A háttérben működés lényege, hogy míg John és Paul szerzőpárost alkottak, szükségszerűen kisegítették egymást, addig George egyedül maradt. Két ilyen egyéniség mellett nehéz labdába rúgni. Az 1963-as nagylemezen (With The Beatles) a Don’t Bother Me című nótájával debütált. Dalszerzői vénája igazából két évvel később kezdett kibontakozni, majd a zenekar feloszlása után kiadott első szólóalbumán teljesedett ki, ahol szinte minden nótája sláger lett.
– Bár ezt a szárnyalást azért beárnyékolta egy jogos vagy jogtalan plágiumvád.
H. Gy.: Valóban előfordult egy fiaskó George életében, bár a My Sweet Lordot nem tudatos plágiumként tartja számon a zenetörténelem. A hatvanas évek elején született a He’s So Fine című nóta, amely a kiadója szerint – ráérezve a My Sweet Lord sikerére – hasonlít Harrison szerzeményére. Az exbeatle nyilatkozataiban tagadta a koppintást, mondván: ha erre vetemedne, inkább átírja úgy, hogy az eredeti ne legyen felismerhető. Talán a tudata legmélyén motoszkálhatott valamilyen dallamfoszlány, amely a szám megírásakor előkerült, ám semmiképp sem tudatosan. Ennek ellenére nem keveset fizetett a kiadónak.
– 1968-ban a Beatles Indiába utazott, ahol négyük közül leginkább George került a hinduizmus hatása alá. Vajon mi befolyásolhatta őt, amely aztán egész életére kihatott: a zene vagy inkább a tanítások?
H. Gy.: Köztudott, hogy George-tól nem állt távol az indiai muzsika és filozófia. Egy rendkívül összetartó családban, katolikus vallási nevelésben részesült. Már a Beatles-mánia tombolásának kellős közepén is az élet értelmét kereste, de nem talált rá választ. Ezt végül részben megtalálta a hindu vallásban, valamint tanítóiban, mestereiben. A legnagyobb hatást Ravi Shankar gyakorolta rá, akivel élete végéig baráti viszonyt ápolt. A Beatles 1966-os turnéjának végeztével azonnal Indiába utazott, hogy találkozhasson barátjával, tanítójával; Maharisi Mahes jógi pedig bevezette a transzcendentális meditációba. Kijelenthető, hogy a hinduizmusban nem is annyira a zene, mint inkább a tanítás fogta meg őt.
Kozma András: George vallásosságával vitatkoznék. Támogatott mindent, ami ezzel összefüggött, de a szó szoros értelmében nem gyakorolt semmilyen vallást. Rituális megnyilvánulástól mentesen élt; olyan szemléletet, világlátást fedezett fel magának, amelyet kevéssé talált volna meg Európában. Ez megfogta, és egész életét végigkísérte. Huszonnégy évesen jutott ki Indiába, ebben a korban a legfogékonyabb az ember. Ráadásul India épp akkor kezdett divatba jönni Európában, amelyben természetesen a Beatles odalátogatása is közrejátszott. Az egészen addig elzárt Kelet ajtói akkortájt kezdtek kitárulni Nyugat felé.
Magyar Péter ismét elszaladt a kérdések elől - videó