Beszélgetésünk közben egyébként elmondja: a legrégebbről fennmaradt dokumentum a cimbalom magyarországi használatáról egy XVI. századi levél, amely Zrínyi Györgytől származik, és arról tudósít, hogy a deákok a misén éneküket cimbalommal kísérték. Herencsár Viktória cimbalomtörténeti ismereteit előadások keretében adja át a fiataloknak és felnőtteknek egyaránt. Magyar zeneművek bemutatásáért három alkalommal megkapta az Artisjus Zenei Alapítvány kitüntetését is.
Herencsár Viktória természetesen a cimbalom ismert oldalát, a népzenei szerepét is jól ismeri. A táncházmozgalom kezdetén az autentikus népzenei banda még nem terjedt el a legtöbb táncegyüttesnél, és a muzsikusok a klasszikus zenészek közül kerültek ki, akik feldolgozott, komponált zenét játszottak a táncok alá. Ekkor került ő is kapcsolatba egy ilyen együttessel és ismerte meg a népzenét és a néptáncot.
A népzene azóta is a repertoárjának része, sőt sok saját kompozíciójának ihletője is. Eleinte eredeti népzenéket harmonizált és állított össze. Az első variációs jellegű kompozíciója egy palóc népdalra, mely a Magyar fantázia címet kapta, a felvidéki szklabonyai Mikszáth Kálmán Emlékház megnyitójára készült. Ennek akkora sikere volt, hogy kedvet kapott további kompozíciók készítésére. Azóta számos műve született, de ettől még nem tartja magát zeneszerzőnek.




