Mikor Herencsár Viktóriát utolérem, éppen Besztercebányáról tart hazafelé. Besztercebányán az akadémián tanít cimbalmot 1997 óta, de azt fontosnak tartja leszögezni, hogy azért vállalta el ezt a sok utazással járó munkát, mert Magyarországon nem volt lehetősége felsőfokú zeneművészeti oktatásban részt venni. Budapesten született, és ma is itt él. Besztercebányára úgy került, hogy felkérték a cimbalom művészeti szintű oktatására. Azóta is ott tanít, és úgy érzi, nagyon megbecsülik a szlovákok, hogy magyarként megtanulta a nyelvüket és a Cimbalom Világszövetség elnökeként náluk oktatja ezt a hangszert.
Emellett sok helyen tart világszerte workshopokat, kurzusokat. A pekingi kínai zeneakadémián is tanított vendégprofesszorként, de megfordult tanárként Uruguayban és Görögországban is.
Herencsár Viktória azonban nem csak tanít: elsősorban koncertezik, neves zenekarok és karmesterek mellett végigturnézta már a világot. A Magyar Állami Operaháznak 38 éve cimbalmosa, ahol azokban az operákban játszik, amelyekben ez a hangszer is szerepel, mint például Erkel Ferenc Bánk bánja vagy Kodály Zoltán Háry Jánosa. Az operairodalom azonban csak kis szelete széles repertoárjának. Nevet leginkább a kortárs cimbalomdarabok előadásával szerzett magának, sok szerző – többek között Farkas Ferenc, Kocsár Miklós, Hollós Máté vagy Szokolay Sándor – kifejezetten számára komponált műveket.
Nemcsak az új magyar cimbalomdarabok fontosak a műsorain: a régi korok kompozícióit is kutatja, és ezek bemutatásában is élen járt, korát megelőzve. A hetvenes években ugyanis, amikor a főiskolára járt, még csak a Rácz Aladár utáni cimbalmos zenetörténetet tanították, a korábbi időszakkal nem foglalkoztak. Ő azonban már ekkor is XIX. századi művekkel állt elő. Később a Nemzeti Zenede első cimbalomtanszék-vezetője, Allaga Géza életéről például könyvet is írt, de műveit is bemutatta, melyek közül válogatva készült Hungarian Concerto című CD-je.
A Palotás című lemezén a XVIII–XIX. század fordulójának magyar komponált zenei világát tárja fel, bizonyítva, hogy a cimbalom nem cigány hangszer, mint azt sokan gondolják, hanem a magyar hagyományban sokkal régebben gyökerezik, és a cigányok csak átvették, ahogy a hegedűt is. Abban a korban ugyanis zenét tanulni legközelebb csak Bécsben lehetett. A külföldön tanult zenészek, akik akkoriban egyben zeneszerzők is voltak, hazatérve betanították a jó fülű városi cigányokat a műveik előadására. Ez az oka annak, hogy sokszor csak a dallam maradt fenn írásban, a kíséret nem, hiszen a cigányok nem tudtak kottát olvasni, így ők hallás után tanulták meg a szólamukat. Később ezek a darabok apáról fiúra szálltak, és az előadók már nem ismerték az eredetüket. Így fedezett fel Herencsár Viktória például Allaga-művet is cigányzenei műsorban zeneszerző nélkül felkonferálva.