Mikor Herencsár Viktóriát utolérem, éppen Besztercebányáról tart hazafelé. Besztercebányán az akadémián tanít cimbalmot 1997 óta, de azt fontosnak tartja leszögezni, hogy azért vállalta el ezt a sok utazással járó munkát, mert Magyarországon nem volt lehetősége felsőfokú zeneművészeti oktatásban részt venni. Budapesten született, és ma is itt él. Besztercebányára úgy került, hogy felkérték a cimbalom művészeti szintű oktatására. Azóta is ott tanít, és úgy érzi, nagyon megbecsülik a szlovákok, hogy magyarként megtanulta a nyelvüket és a Cimbalom Világszövetség elnökeként náluk oktatja ezt a hangszert.
Emellett sok helyen tart világszerte workshopokat, kurzusokat. A pekingi kínai zeneakadémián is tanított vendégprofesszorként, de megfordult tanárként Uruguayban és Görögországban is.
Herencsár Viktória azonban nem csak tanít: elsősorban koncertezik, neves zenekarok és karmesterek mellett végigturnézta már a világot. A Magyar Állami Operaháznak 38 éve cimbalmosa, ahol azokban az operákban játszik, amelyekben ez a hangszer is szerepel, mint például Erkel Ferenc Bánk bánja vagy Kodály Zoltán Háry Jánosa. Az operairodalom azonban csak kis szelete széles repertoárjának. Nevet leginkább a kortárs cimbalomdarabok előadásával szerzett magának, sok szerző – többek között Farkas Ferenc, Kocsár Miklós, Hollós Máté vagy Szokolay Sándor – kifejezetten számára komponált műveket.
Nemcsak az új magyar cimbalomdarabok fontosak a műsorain: a régi korok kompozícióit is kutatja, és ezek bemutatásában is élen járt, korát megelőzve. A hetvenes években ugyanis, amikor a főiskolára járt, még csak a Rácz Aladár utáni cimbalmos zenetörténetet tanították, a korábbi időszakkal nem foglalkoztak. Ő azonban már ekkor is XIX. századi művekkel állt elő. Később a Nemzeti Zenede első cimbalomtanszék-vezetője, Allaga Géza életéről például könyvet is írt, de műveit is bemutatta, melyek közül válogatva készült Hungarian Concerto című CD-je.
A Palotás című lemezén a XVIII–XIX. század fordulójának magyar komponált zenei világát tárja fel, bizonyítva, hogy a cimbalom nem cigány hangszer, mint azt sokan gondolják, hanem a magyar hagyományban sokkal régebben gyökerezik, és a cigányok csak átvették, ahogy a hegedűt is. Abban a korban ugyanis zenét tanulni legközelebb csak Bécsben lehetett. A külföldön tanult zenészek, akik akkoriban egyben zeneszerzők is voltak, hazatérve betanították a jó fülű városi cigányokat a műveik előadására. Ez az oka annak, hogy sokszor csak a dallam maradt fenn írásban, a kíséret nem, hiszen a cigányok nem tudtak kottát olvasni, így ők hallás után tanulták meg a szólamukat. Később ezek a darabok apáról fiúra szálltak, és az előadók már nem ismerték az eredetüket. Így fedezett fel Herencsár Viktória például Allaga-művet is cigányzenei műsorban zeneszerző nélkül felkonferálva.
Beszélgetésünk közben egyébként elmondja: a legrégebbről fennmaradt dokumentum a cimbalom magyarországi használatáról egy XVI. századi levél, amely Zrínyi Györgytől származik, és arról tudósít, hogy a deákok a misén éneküket cimbalommal kísérték. Herencsár Viktória cimbalomtörténeti ismereteit előadások keretében adja át a fiataloknak és felnőtteknek egyaránt. Magyar zeneművek bemutatásáért három alkalommal megkapta az Artisjus Zenei Alapítvány kitüntetését is.
Herencsár Viktória természetesen a cimbalom ismert oldalát, a népzenei szerepét is jól ismeri. A táncházmozgalom kezdetén az autentikus népzenei banda még nem terjedt el a legtöbb táncegyüttesnél, és a muzsikusok a klasszikus zenészek közül kerültek ki, akik feldolgozott, komponált zenét játszottak a táncok alá. Ekkor került ő is kapcsolatba egy ilyen együttessel és ismerte meg a népzenét és a néptáncot.
A népzene azóta is a repertoárjának része, sőt sok saját kompozíciójának ihletője is. Eleinte eredeti népzenéket harmonizált és állított össze. Az első variációs jellegű kompozíciója egy palóc népdalra, mely a Magyar fantázia címet kapta, a felvidéki szklabonyai Mikszáth Kálmán Emlékház megnyitójára készült. Ennek akkora sikere volt, hogy kedvet kapott további kompozíciók készítésére. Azóta számos műve született, de ettől még nem tartja magát zeneszerzőnek.
Műveit leginkább Paganini vagy Liszt bizonyos kompozícióinak céljához hasonlítja: be szeretné mutatni a hangszer lehetőségeit, sokszínűségét. Ennek jegyében született legújabb lemeze, a napokban megjelent Cimbalorhythm, amely egyfajta „crossover” stílusban készült. A cím arra utal, hogy itt a cimbalmot mint ritmushangszert is megismerhetjük. Amerikában például annak is tekintik, és főleg az ütősök tanulnak rajta játszani.A cimbalom ugyanakkor húros hangszer, ezért nemcsak ütni, hanem pengetni is lehet. Herencsár Viktória mindkét technikát alkalmazza, s mint ütős hangszerrel, még a dobbal is felveszi a versenyt. Ezen a lemezen a dob mellett elektromos gitár, basszusgitár, szaxofon, dorombének, furulya és vonósnégyes közreműködik, a ritmikája pedig a dzsesszből és a pop-rock ritmusokból is merít.
Herencsár Viktória életében a Cimbalom Világszövetség fontos szerepet tölt be, hiszen 1991-es megalakulása óta ő a választott elnöke. Már maga a szövetség is az ő bábáskodása alatt jött létre: 1991-ben a szervezője és házigazdája volt az I. Cimbalom Világkongresszusnak, amely ezt a tömörülést életre hívta.
A Cimbalom Világszövetség jelenleg harminckét ország alapító és csatlakozó tagjaiból áll, célja a cimbalomcsaládhoz tartozó hangszereken játszó művészek, tanárok, hangszerkészítők, valamint a cimbalomcsalád hangszereihez kapcsolódó zenei szervezetek tömörítése a cimbalomzene népszerűsítése, továbbfejlesztése, oktatása érdekében. Eredményeik közé tartozik például, hogy sok olyan helyen, ahol eddig csak szájhagyomány útján adták tovább ennek a hangszernek a játéktechnikáját, ma már hivatalos oktatása folyik.
A cimbalomművésznőt szűkebb környezete, Rákosmente díszpolgárának választotta. Nem véletlenül: a városrész zenei életéből különösen kiveszi a részét. Szerteágazó életművét Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel, Magyar Örökség Díjjal és a Magyar Kultúra Lovagja kitüntetéssel is elismerték.
