Mindennél beszédesebb talán, hogy Tandori műveinek számát legfeljebb becsülni lehet, pontosan számba venni aligha. 1968-as első kötete (Töredék Hamletnek) óta több száz különféle műfajú, formájú, stílusú könyve jelent meg, nem véletlenül írja egyik kritikusa: „Az élet rövid. Tandori hosszú.” Ha mindehhez még képzőművészeti munkáit is hozzávesszük, nem túlzás külön irodalmi univerzumról beszélni. Ami évente átlag ötkötetnyit tágul, mindent magába fogad, mégsem nyel el semmit. Mintha önmagába zárva, utak, kapcsolódási pontok nélkül növekedne ez az életmű. Befelé táguló galaxis. Tandorit még plagizálni sem lehet. Igazsága rejtélyes, mint egy zen mester bölcselete.
„Némaság a hang helyett. / De a némaság mi helyett?” – olvashatjuk a Koan III. című verset a Töredék Hamletnek kötetben. Vagy az A damaszkuszi út: „Most, mikor ugyanúgy, mint mindig, / legfőbb ideje, hogy.” Ez már az Egy talált tárgy megtisztítása című, második kötetből, amelyben többek közt a kedvencem is (Horror) szerepel: „akkor inkább / el / gat-getek / Rémületemben”. Mindezt ’68-ban és ’73-ban. Feje tetejére állt a magyar költészet. Még ma sem fogjuk fel teljesen, nem csoda, hogy Tandorit a magyar irodalom egyik legnagyobb alakjaként tartják számon. Kopernikuszi fordulatot emlegettek, lírája visszavonhatatlanul megváltoztatta a magyar költészetet. És akkor még a medvékről szó sem esett, vagy a lovakról, esetleg a verebekről.
A hetvenes évek végén Tandori eltűnt a nyilvánosság elől. Kötetről kötetre megújuló költészete, filozófiai esszéi, krimijei és sok egyéb után a madarakhoz fordult, lakásában nevelte őket, legfőbb társa és ihletője Szpéró, a veréb lett:
„Szpéró, akit öt éve leltem a Lánchídnál,
s délutánonként ott alszik most
a vállamon három deka súlynyi
álommal, mely nincs is mindig ott, ahogy
felébredek, vagy éppen ott van, s nem is
érzem, és fekszem végig, hátra
nyújtom a tenyeremet a földön,
és ő rászökken.”
Verebek és medvék. Utóbbiak végigkísérik a pályáját. Medvék minden mennyiségben: gyerekversekben, medvés prózában, plüssmackók és medvetalp. Az önkéntes száműzetést követően, a kilencvenes években Tandori újra visszatért az emberek közé: fellépések, performance-ok, tévés show-műsor és mindenekelőtt utazások és lóverseny:
„A lovas könyv, íme, lassan született meg.
Vagyis, ha segítenek az angyalok – halott madaraim lelkei, például –, ez egy könyvpáros első darabja.
1990-ben, egy fehér szárnypár jóvoltából ismertem meg egyáltalán a lóversenyek világát. Igaz, Bécsben is akkor, ötvenegy éves fejjel jártam életemben először.
Kilencedik éve vagyok a pályán, pontosabban inkább a pályák szélén, még inkább az irodákban.”
Tandori világának egyediségét műfordításain mérhetjük le igazán. Schopenhauer, Rilke, Sylvia Plath, Musil, Virgina Woolf vagy J. D. Salinger is Tandori-nyelven szól magyarul: el- és összetéveszthetetlen. Az azonosság bája azonban éppen a változékonyságban rejlik. Tudjuk, hogy Tandori fordítás, mégis áttűnik az eredeti a sűrű szövegen. Vagyis mindegyik más, mégis mind Tandori.
„Műfordítás. Filozófia, társ. tud., állattan, szépirodalom – klasszikusok, bestsellerek –, ezen belül regény, novella, vers, drámai költemény, dráma, vígjáték, gyerekirodalom. Szinte sorolhatatlan, ha árnyalom. Drámai antitalentum vagyok, filmet se írtam” – írja a Vita-e? – Avagy: van-e curriculum evidentiae?! című önéletrajzában.
A Kossuth-díjas költő, író jellegzetes kötött sapkája alól több életre elegendő mű bújt elő. A mennyiségi kérdés máskor nem, csak Tandori esetében lehet releváns, hiszen nála – kifordítva a jól ismert tételt – a minőség vált mennyiséggé. Tandori maga a szöveg, amibe minden belefér. Filozófia és verebek, képzőművészet és heavy metal. Nincs borús szürkeség, sem elefántcsonttorony, Tandorinál a popkultúra, a mindennapok ugyanúgy részei a szövegnek, mint Goethe, Kleist vagy Thomas Mann. És így szinte kifogyhatatlan.
Ahogy egy kritikus fogalmazott: Tandori a „magyar irodalom megújulásának egyik legeredetibb és legnagyobb hatású képviselője”. Ha teljességében felfogni nem is, köszöntenünk még lehet. Mindazok számára, akik ezt szervezett keretek között tennék: a Petőfi Irodalmi Múzeum ma délutántól estig Tandori-napot tart kiállítással, felolvasásokkal, koncerttel.
(Fotó: Várnagy Tibor)
