Tátrai Tibor: stílusoktól függetlenül

Tátrai Tibor neve fogalom. Csütörtökön életműkoncertet ad a Syma-csarnokban, egész zenészseregszemlével.

– Fontosnak tartja a megújulást?
– Kötelező megújulni. A semmibe nem nyúlkálok vissza, nem szeretem a felmelegített dolgokat. Ez alól egy kivétel van, a Tátrai Band, ahol sikeres lett a visszatérés. Tíz év szünet után ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk, mintha semmi sem történt volna közben. Az a sok zenekar, amelyet fenntartok, azért működik, mert jó, és a közönség szereti őket. Azok a bandák, amelyek jók voltak, de a közönség annyira mégsem szerette őket, elmúltak.

– Élete során két olyan zenésszel is összekerült, akik ma már nincsenek az élők sorában. Mit jelentett, illetve jelent ma önnek Radics Béla és Orszáczky Miklós „Jackie”?
– Mindkettő meghatározta az életemet. Mikor Radics Béla megjelent a színpadon, mindenkit lemosott. Nála nagyobb sztár nem létezett Magyarországon. Pedig semmi mást nem csinált, „csak” hitelesen játszotta a rock and rollt. Úgy, mint Bill Haley gitárosa, mint Eric Clapton a Creamben vagy akár mint Jimi Hendrix. A maga idejében nagyon nagy gitáros volt. Sajnos a muzsikájának nincsen hangzó nyoma, mert fénykorában lehetőség híján, később „szétesettsége” okán nem rögzítettek vele felvételt. Orszáczky Miklós egy másik fejezet. Ha a gimnáziumot Bélánál, akkor az egyetemet Jackie-nél fejeztem be. Muzsikában és emberileg rengeteget kaptam tőle, ezen túlmenően egyéni, különleges fazon volt. A magyar zenészek között gurunak számított. Az ausztráloknál ugyanúgy, erről meggyőződhettem, mikor évtizedekkel később kimentem Ausztráliába. Minden kedden a saját klubjában zenélt, ahol tíz-húsz muzsikus várta, hogy vele dzsemmelhessen.

– A nagykoncerten több élvonalbeli gitáros is fellép. Nem rivalizálnak egymással?
– Minden gitáros, akit meghívtam, Magyarország első számú muzsikusai közé tartozik. Nem is játszanék olyannal, aki kapaszkodik, hogy utolér-e vagy sem, vagy akire állandóan figyelni kell. Olyan kaliberű palik kellenek, akiknek önálló véleményük és alkotó szellemük, egyéniségük van. A rivalizálás pedig fel sem merül, épp ellenkezőleg: a játék inspirál bennünket, és segítjük egymást. Ha látom, milyen jó a másik, hát én is felkötöm a gatyámat.

– Ilyen léptékű megmozdulást aligha lehetséges még egyszer összehozni. Megörökítik az utókornak?
– A televízió rögzíti a koncertet, és dvd-kiadást is tervezünk, ám az élő koncert varázsát egyik sem pótolja.