Tátrai Tibor: stílusoktól függetlenül

Tátrai Tibor neve fogalom. Csütörtökön életműkoncertet ad a Syma-csarnokban, egész zenészseregszemlével.

2013. 12. 05. 6:28
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Úgy tudjuk, Tátrai Tibor december 5-én nem ünnepel semmilyen kerek évfordulót, vagy akár e naphoz köthető jeles eseményt. Mindennek ellenére a Syma-csarnokban olyan zenészseregszemlének lehetünk tanúi, amelyre ritkán akad példa.
– Jött egy váratlan lehetőség, hogy megtarthassuk ezt az életműkoncertet, mi pedig megragadtuk az alkalmat. Közreműködő zenész barátaim azonnal és gondolkodás nélkül elfogadták a meghívást. Milyen érdekes dolgokat produkál az élet: tavaly szerettünk volna hasonlót létrehozni, de az nem tudott megvalósulni. Ebből is látszik, hogy semmin sem szabad görcsölni, előbb-utóbb mindenre akad megoldás.

– Az elmúlt negyven évet felölelő pályaív a blues-rocktól a latin muzsikáig, a kamarazenétől az improvizatív dzsesszig terjed. Miként képes megfelelni az egymástól meglehetősen távol eső zenei stílusokban?
– A hosszú évek során kialakult habitusom, egyéniségem szükséges ahhoz, hogy helytálljak. Nem feltétlenül kell átvennem a különböző stílusjegyeket, elegendő az a jellegzetesség, amelyről rám ismernek. A játékom független az irányzatoktól. Hadd hozzak egy példát: Amerikában van mondjuk háromszáz country-gitáros, aki a stílusnak megfelelően játszik, baromi jól. De ugyanazt nyomja, mert a countryhoz ez kell. Nálunk, Magyarországon különleges helyzet alakult ki: mi ebbe a muzsikába nem beleszülettünk, hanem külföldről átvettük és megtanultuk. Radics Béla ugyanígy tett Jimi Hendrixszel és a Creammel, én pedig tőle tanultam. Mi sosem fogunk úgy játszani, ahogyan az amerikai gitárosok, hiszen a lelkünkben benne vannak a magyar hagyományok. Babos Gyusziban a nyolcadik kerület, Radicsban, amíg élt, és bennem Angyalföld. A kettő fúziójából sajátos, különleges dolog születik. A Totyával [Szűcs Antal Gábor – a szerk.] játszott latin muzsikánk sem „eredeti”, hanem nyolcadik és kilencedik kerületi latin.

– Mennyire építette tudatosan ezt a zenei sokszínűséget?
– Már az Új Skorpió is mást jelentett a Juventushoz, a Syriushoz és a Generálhoz képest. A bulikon Karesz és Tyotyó [Frenreisz Károly énekes-basszusgitáros-szaxofonos és Papp Tamás dobos – a szerk.] olyan tempóban tekert, hogy alig győztem utánuk menni. Most sem lesz másképp Borlai Gergővel. A Hobo Blues Band számomra pedig nemcsak a gitározásról szólt, hanem a dalszerzésről is, ami addig nem nagyon érdekelt. A Magyar Atomban vagy a Boom Boomban kijön az őrület és a vadság, sivít és dübörög a gitár. A Hobo Blues Bandben a váltakozó blues-témák érvényesülnek, a Latin Duóban és legújabb zenekaromban, a Gitártrióban pedig alaposan visszafogom magam. Mindig azt játszom, amit legbelül érzek, és ez beleillik az aktuális formációba.

– Fontosnak tartja a megújulást?
– Kötelező megújulni. A semmibe nem nyúlkálok vissza, nem szeretem a felmelegített dolgokat. Ez alól egy kivétel van, a Tátrai Band, ahol sikeres lett a visszatérés. Tíz év szünet után ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk, mintha semmi sem történt volna közben. Az a sok zenekar, amelyet fenntartok, azért működik, mert jó, és a közönség szereti őket. Azok a bandák, amelyek jók voltak, de a közönség annyira mégsem szerette őket, elmúltak.

– Élete során két olyan zenésszel is összekerült, akik ma már nincsenek az élők sorában. Mit jelentett, illetve jelent ma önnek Radics Béla és Orszáczky Miklós „Jackie”?
– Mindkettő meghatározta az életemet. Mikor Radics Béla megjelent a színpadon, mindenkit lemosott. Nála nagyobb sztár nem létezett Magyarországon. Pedig semmi mást nem csinált, „csak” hitelesen játszotta a rock and rollt. Úgy, mint Bill Haley gitárosa, mint Eric Clapton a Creamben vagy akár mint Jimi Hendrix. A maga idejében nagyon nagy gitáros volt. Sajnos a muzsikájának nincsen hangzó nyoma, mert fénykorában lehetőség híján, később „szétesettsége” okán nem rögzítettek vele felvételt. Orszáczky Miklós egy másik fejezet. Ha a gimnáziumot Bélánál, akkor az egyetemet Jackie-nél fejeztem be. Muzsikában és emberileg rengeteget kaptam tőle, ezen túlmenően egyéni, különleges fazon volt. A magyar zenészek között gurunak számított. Az ausztráloknál ugyanúgy, erről meggyőződhettem, mikor évtizedekkel később kimentem Ausztráliába. Minden kedden a saját klubjában zenélt, ahol tíz-húsz muzsikus várta, hogy vele dzsemmelhessen.

– A nagykoncerten több élvonalbeli gitáros is fellép. Nem rivalizálnak egymással?
– Minden gitáros, akit meghívtam, Magyarország első számú muzsikusai közé tartozik. Nem is játszanék olyannal, aki kapaszkodik, hogy utolér-e vagy sem, vagy akire állandóan figyelni kell. Olyan kaliberű palik kellenek, akiknek önálló véleményük és alkotó szellemük, egyéniségük van. A rivalizálás pedig fel sem merül, épp ellenkezőleg: a játék inspirál bennünket, és segítjük egymást. Ha látom, milyen jó a másik, hát én is felkötöm a gatyámat.

– Ilyen léptékű megmozdulást aligha lehetséges még egyszer összehozni. Megörökítik az utókornak?
– A televízió rögzíti a koncertet, és dvd-kiadást is tervezünk, ám az élő koncert varázsát egyik sem pótolja.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.