A film úgy vált a 2013-as év legjobb hollywoodi alkotásává, hogy nem kérkedett kasszasiker eredményeivel, és nem kiáltották ki idejekorán favoritnak a díjszezonra. Pedig roppant stílusosan megírt forgatókönyvével, szerepeikben lubickoló színészeivel és egy tehetséges rendező instruálása mellett a minősége bizonyítja, hogy nincs nála jobb a tavalyi felhozatalból. Három Golden Globe-ot már nyert (legjobb vígjáték/muzikel, legjobb női mellékszereplő, legjobb vígjáték-muzikel színésznő). Az Amerikai botrányban egy dagadt és kopaszodó középkorú pali teljes átlagosságában igyekszik kisstílű praktikákkal pénzhez jutni, ám a hazugságok hálójában egyszer maga válik áldozattá, és az FBI lefüleli. Kénytelen együttműködni a szervekkel és a külsejével kelleténél cseppet többet foglalkozó bongyor ügynökkel, valamint menet közben a relációkat bonyolítja egy kvázi szerelmi sokszög, amelyben egy vörös (Amy Adams) és egy szőke feleség (Jennifer Lawrence) is fokozza a bizonytalanságot. Kritikánk a filmről itt olvasható.
Mary Shelley klasszikus rémtörténetének továbbgondolásában egy utópikus korban igyekszik Frankenstein doktor teremtménye megmenteni a Földet a pusztulástól és elvetemült lények hadától. A sztori szerint Aaron Eckhart kétszáz éve éli teremtményként életét, és viszonylag zökkenőmentesen asszimilálódott a társadalomba. Aztán egy világvége-háborúskodásba keveredik, ahol mindenféle nem e világi lényekkel kell megküzdenie, és megmentenie a Földet. Kérdés, hogy ezt a 3D-ben prezentált scifi-horrort miért kellett összekötni a klasszikus Frankenstein-történettel, amely a mai fiataloknak (értsd célközönségnek) vajmi kevés pluszvonzerőt jelent, Shelley-rajongókat pedig nem igazán fog lázba hozni az eredeti rémtörténethez szőrén kapcsolódó látványfilm. Egyébként az eddig jobbára forgatókönyvíróként jeleskedő Stuart Beattie (A Karib-tenger kalózai) próbál most rendezőként sikert elérni a nagy téli filmforgatagban.
2008-ban Ari Folman nagy sikert aratott remek Libanoni keringőjével, amely dokumentumfilmes eszközökkel készített animáció volt, s utóbb egészen a legjobb külföldi film kategóriájának Oscar-jelöléséig jutott, a Golden Globe-ot pedig meg is nyerte. Az új dobásra öt évet kellett várni, s felfokozott várakozások előzték meg a Stanislaw Lem művéből készült A futurológiai kongresszus cannes-i bemutatóját, amely leginkább csak frusztrációt szült. Az ismét a mozgókép és animációs film határmezsgyéjén mozgó alkotás eklektikus mix, amelyben Robin Wright önmagát játssza, és a történet szerint leszerződik egy stúdióval, hogy személyazonosságát korlátlanul felhasználhassák. Húsz év után lejár a kontraktus, az élet viszont nem áll meg. Robin Wright mellett olyan művészek szerepelnek a filmben, mint Harvey Keitel, Paul Giamatti vagy Danny Huston.
Minden 1998-ban kezdődött, amikor Papp Gábor Zsigmond Budapest retró címmel összeállítást készített a hatvanas-hetvenes évek magyar propagandafilmjeiből. A Kádár-korszak agitkáiból szerkesztett egész estés hosszúságú alkotás hatalmas sikert aratott, így követte a Budapest retró 2., majd a széria egész márkává terebélyesedett, s követte a Balaton retró, illetve legutóbb a Magyar retró. A most elkészült Magyar retró 2. ismét nyit a vízfejű fővároshoz képest, és alapvetően három témában vonultat fel filmeket: a magyar város, a magyar vidék és az ifjúság a fő tematikák. Előbbiben egyebek között Miskolc, Győr, Debrecen kapott helyet, a magyar vidékben szó esik a falusi hétköznapokról és szórakozási lehetőségekről, és természetesen a termelésről is. Az ifjúság témakörében pedig az általános iskolai tablófotózástól az egyetemi továbbtanulásig terjed a skála. Papp Gábor Zsigmond ismét tanulságos időutazást szervez a nézőnek.
A hét elmaradhatatlan animációdózisa ezúttal kanadai-koreai-amerikai összefogásból született, és nagyvárosi parkja, fája és lakói okán emlékeztethet minket az örökzöld Csipet Csapatra. Mogyoróra gyúró hősei összefognak a nagy zsákmány reményében, és a rágcsálócsapathoz egy kutya is csatlakozni szeretne. Peter Lepeniotis rendező korábban a Casper, Fantázia 2000 és Dínó című alkotások animátoraként pallérozta tudását, s most egy 42 milliós költségvetésű, 3D-re is felfejlesztett mesével igyekszik maradandót alkotni az egész estés animációs piac hihetetlen túlkínálatában. A bájos, emberi tulajdonságokkal felruházott kisállatok, valamint egyszerű, de szerethető kalandjaik az elmúlt hónapokban sokak számára hoztak már élményt, s A mogyoró-meló már távol van a Jégvarázstól is, így az alkotók okkal bizakodhatnak a népszerűségben.
