A víg özvegy igazi vaudeville, persze a kor elvárásainak megfelelően Lehár Ferenc a Johann Strauss-valcerektől hangos császárváros alakjairól írt operettet, csak a történet éppenséggel Párizsban játszódik. Banális, de szerethető történet: koldusbotra jut egy balkáni államocska, és hogy mentsék, ami még menthető, az ország diplomáciai kara azon fáradozik, hogy a lump Danilovics Danilót (Apáti Bence) rávegyék, hálózza be a dúsgazdag és épp megözvegyült Glavari Hannát (Kozmér Alexandra), akiről később kiderül, egykori nagy szerelme a grófnak. Szerelmi évődésük mellett bontakozik ki a filigrán Valencienne (Felméry Lili) Camille-jal (Oláh Zoltán) és Báró Zéta Mirkóval (Macher Szilárd) folytatott szerelmi háromszöge.
Ronald Hynd koreográfiája a kisebb dramaturgiai változtatások ellenére követi az eredeti mű történetmesélését, a zenét azonban John Lanchbery és Alan Abott átdolgozta, fellazította, meghagyva természetesen az eredeti mű karakterét. Hynd koreográfiája sekélyes, laza szövésű, inkább a színészi játékra, mintsem a technikai bravúrokra helyezi a hangsúlyt. Olybá tűnik, mintha frivol humorral átitatott némafilmet látnánk. Eltúlzott, pantomimszerű gesztusok, erős grimaszok, és a túlzsúfolt valcerbetétek között kevés lehetőséget kapnak a táncosok. A leporellószerű első felvonás csupán a történet megértését segíti, a másodikban is csak Kerényi Miklós Dávid szólója töri meg az egysíkúságot. A maximbeli harmadik felvonás viszont tartogat szép, izgalmas táncos pillanatokat.
A szereplők közötti hangsúly is túlságosan eltolódott. A főszereplő páros, Kozmér Alexandra és Apáti Bence duettjei a koreográfiát tekintve egysíkúak, néhol laposak, unalmasak. Apáti Bence érezhetően nem is találja magát a szerepben, de Kozmér Alexandra sem tündököl úgy, mint ahogy tőle megszokhattuk. Felméry Lili és Oláh Zoltán táncai ezzel szemben tényleg jutalomjátéknak tekinthetők, nemcsak arra adnak lehetőséget, hogy karakterformáló képességeiket felmutassák, de technikailag is sokkal erősebbek, játékosabbak a nekik készült koreográfiai betétek.