Alice egy nyúlüregen keresztül jut el Csodaországba, a Narnia krónikáiban egy szekrény teremt kapcsolatot a szürke valóság és a fantasztikus birodalom között, Harry Potter és társai pedig egy hivatalosan nem is létező vasúti vágányról indulnak el minden évben a varázslóiskolába. Mindez csak azért jutott eszembe a Bartók Béla úton található Gdansk Könyvesbolt és Büfében üldögélve, mert az utcán sétálva akár el is kerülhetné a járókelők figyelmét ez a varázslatos, apró helyiség, és aki elsiet a látványosan megtervezett kirakat előtt, talán nem is sejti, egy darabka Lengyelország mellett vitt el az útja.
Nem messze a legendás Hadik Kávéháztól, egy keskeny ajtón át vezet az út az újonnan nyílt vendéglátóhely és kulturális találkozóhely mélyére, ahol a lengyel kultúra és gasztronómia javát kínálják. Ha kitekintve nem a jól ismert budai utcakép nézne vissza ránk, könnyen azt hihetnénk, Krakkó, Varsó vagy éppen a névadó város egyik aprócska kávézójában ülünk.
Valamelyik sarokból lengyel dzsessz udvarolja körbe tapintatosan az ember hallójáratát, a polcokon a világ- és a magyar irodalom java lengyel nyelven, és ami talán a két nép közötti legendás barátság egyik legfontosabb élményforrását kínálja: mindenféle lengyel nyalánkságok, szendvicsköltemények, és persze vodka várja a betérőt, már ha éppen nem kávézni támad kedve. A helyet egy lengyel–magyar házaspár, Marzena Jagielska és Szepessy Ákos képzőművész, a Fortepan egyik alapítója álmodta életre. Ákos kötődése a kerülethez látszik elsőre egyértelműbbnek: a XI. kerületben született, itt nőtt fel, és itt is dolgozott sok éven keresztül, legutóbb például a Bartók 32 Galériában.
Marzena Jagielska kalandja a magyar nyelvvel és kultúrával még a kilencvenes években kezdődött, amikor az egyetemi jelentkezésen kellett törnie a fejét. Már korábban is csodálattal vegyes érdeklődéssel figyelte egyik nagynénje tudós férjét, aki olvasott ezen a számára gyerekként titkosnak tűnő nyelven, de a végső lökést az adta meg, hogy a német szak felvételijén felkínálták a lehetőséget: a német tanulmányokat a magyar szakkal együtt Budapesten kezdje meg. 1995-ben így került a magyar fővárosba, amit saját elmondása szerint első látásra megszeretett, és ami máig a világ legkedvesebb városa számára.
Az egyetemi tanulmányok mellett – a német és a magyar szak elvégzése mellett Marzena Hollandiában környezetvédelmi mérnök diplomát is szerzett – persze a budapesti kocsmakultúrába is beleszeretett. Az itt élő külföldiek körében egykor igen népszerű Sixtusi Kápolna volt az első komolyabb törzshely, ahol a lengyel lány feltűnt, majd tizenegy évnyi kemény tanulás után, friss diplomásként úgy gondolta, szeretné a pult másik oldalát is megismerni. Így került el a Nagy Vásárcsarnok környékén egykor működő V. bejáró nevű helyre, hogy ott a már említett Sixtusi Kápolnát is vezető holland Hans van Vliet mellett ismerkedjen meg közelebbről a szakma fortélyaival.
Ákos és Marzena
Fotó: Székelyhidi Balázs
Talán a bölcsészlélek is tehet róla, de Marzena már akkor is úgy érezte, egy vendéglátóhelynek többet is kell nyújtania az italmérésnél és az étkeztetésnél. Ráadásul egyik szintén magyar szakos lengyel barátnőjével jó pár éve KÉM Csoport néven lengyel tematikájú partikat kezdtek szervezni, és ez a vállalkozás egy időben már komoly koncertszervezői vállalkozássá is kinőtte magát. Mindeközben Marzena vezetői szerepben is kipróbálhatta magát, mikor egy rövid varsói kitérőt követően az Andrássy útról a Ráday utcába frissen elköltözött Eckermann Kávéház üzletvezetőjeként rövid idő alatt ismét népszerűvé tette a helyet.
Az eddig dédelgetett álmok a most megnyílt Gdansk falai között válhatnak valóra. Hogy Marzena és férje bele mertek vágni a kalandba, az nagymértékben köszönhető a „Bartók Béla kulturális sugárút” projektnek, mely lehetőséget biztosított arra, hogy a felújítási munkákért cserébe – a Gdansk egy rég bezárt és nagyon romos állapotú fodrászat helyén nyílt – az önkormányzat vállalható bérleti díjat kérjen az üzemeltetőtől. A kulturális missziónak része a lengyel könyvek árusítása, amire a jelek szerint van is igény. Budapesten egyébként szép számú lengyel kolónia él, az adatok eltérnek ugyan, de több ezer emberről van szó.
Magyar gyomorba lengyel fogást
Fotó: Székelyhidi Balázs
De nem csak őket várja a Gdansk, hiszen barátságos áron olyan kulturális remekekhez juthat a magyar vendég, mint a kétféleképpen elkészített hering, ami a lengyel szocializmus idején bevett népegészségügyi buzgalomnak köszönhetően a vodka kötelező kísérője volt. Ilyen „menüt” itt is fogyaszthatunk, és ha minden jól alakul, nem is olyan sokára megnyílhat a melegkonyha is, és akkor a pirogtól a céklalevesig a lengyel gasztronómiai más, jól ismert hírnökei is elérhetővé válnak.
