A trend a „kitolódott” gyermekszülés – de akkor is császármetszéssel, a válás, az élettársi kapcsolat, a totális (és sajnos jogos) bizalmatlanságot feltételező házassági szerződés, és aratnak a moderátorok.
Más kérdés, hogy egy héten át nézzük a támogatásra méltó programot, és arra a következtetésre juthatunk, hogy tele az ország korosztálytól független turbékoló galambokkal.
Persze a jó példa is lehet ragadós, de attól még minden muskátlis ablak mögött ott a horror háza. De erről csak Levente Péter beszél (Zsebtévé, naná) és minden idők egyik legjobb fedezetének, Szűcs Lajosnak az arca, zavarba is jönnek tőlük a lelkes műsorvezetők.
Elkél tehát a segítség, és én ezt mint már annyiszor, Böjte Csabától kaptam meg, ezúttal A fehér szív útja (Helikon Kiadó, 2013) című kötetéből. Hogy is? Nos az van, hogy a stációk, az állomások megkerülhetetlenek. Várótermek vannak, ahol néha dideregve ébred az ember.
A házasság szövetség – mondom én némi blaszfémiával –, amit ember köt emberrel, tehát a legeslegújabb. De mit mond erről egy ferences, nyilván nem tapasztalati alapon?
Nos A fehér szív útjának tizenöt állomása van. Minden egyes parancsa az igazi boldogságra vezető út egy-egy fontos jelzőtáblája, melyek megismerése, megélése tartós, igazi boldogságot adhat itt, e földön, és biztosan elvezet a mennyek országába is.
Azt akarom, hogy az én örömöm – mondja Jézus Krisztus –, a ti örömötök legyen, és örömötök teljes legyen.
Ezeket az állomásokat hosszan járva, az emberi létünk egy-egy nagyon fontos kérdését elmélkedhetjük át, a jó döntések megtisztítanak bennünket, és nyugodt, kiegyensúlyozott, boldog életre vezetnek.
Íme, ezek Csaba testvér mondatai voltak.
Jön a tavasz, bepöccennek a kuruzslók. Tisztítókúrák, kívül, belül. Pedig olyan egyszerű lenne. Itt van példának okáért a kilencedik parancsolat. Felebarátod házastársát ne kívánd! Hogy érthető legyen mindenkinek, házinyúlra nem lövünk. Több ezer év néz le ránk ebből az egyetlen mondatból, mint Napóleon katonáira.
Egy délután alatt olvastam ki a könyvet. A legfelemelőbb az volt, hogy így ezalatt a „használati utasításnak” megfelelve viszonylag rövid idő alatt tizenötször mondhattam el a Miatyánkot. Nem penitencia volt, szabadon választott, mint egy kűr. Ezt érezhetik a buddhisták a mantrával.
