A hangversennyel egybekötött bemutatón részt vett Áder János köztársasági elnök is, aki adománnyal járult hozzá a Liszt-kézirat megvásárlásához.
A kéziraton kívül a Liszt-emlékmúzeum új szerzeményei közé tartozik egy, a 19. század első évtizedeiből származó Erard-útizongora, mely eredetileg Caroline Saint-Cricq, Liszt első szerelme és tanítványa számára készült, valamint egy Táborszky Nándorról, Liszt fontos magyar kiadójáról és barátjáról 1875-ben készült festmény is – hangzott el a bemutatón.
Vigh Andrea, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora köszöntőjében kiemelte: méltó helyre kerültek az új szerzemények.
Domokos Zsuzsanna, a Liszt Ferenc Emlékmúzeum igazgatója megemlítette: ez már a második alkalom, hogy köztársasági elnöktől adományt kap az intézmény. Felidézte, hogy korábban a 2011-es Liszt-emlékév programjaihoz kapott támogatást Mádl Ferenc volt államfőtől az emlékmúzeum.
Az Erlkönig-átiratról szólva hangsúlyozta: nagyon fontos volna, hogy játsszák a darabot, és hogy repertoárba kerüljön minél több helyen.
Liszt Schubert Erlkönig című dalát eredetileg zongorára ültette át, műve 1838-ban jelent meg Bécsben. Az átirat annyira népszerű volt, hogy Liszt a pesti árvízkárosultak javára adott nyolc bécsi koncertjéből négy alkalommal elő is adta még ugyanebben az évben. A zenekari változat jóval később, 1860-ban készült el a Hat Schubert-dal című sorozatban, melyből négy dalt – köztük az Erlköniget is – Lipcsében jelentettek meg 1863-ban. Az Erlkönig négyoldalas kéziratában Liszt az ismétlődő ütemeket szokásos módon, betűkkel rövidítette, amelyeket kék ceruzával írt be a kéziratba. Az iraton nincs datálás, keletkezésének idejét Liszt leveleiből ismerjük.
A kéziratot Kiss Ferenc antikvárius tulajdonából Áder János köztársasági elnök és Neszlényi Judith Kaliforniában élő zongoraművésznő, tanár és zeneszerző adományából vásárolta a Liszt Múzeum Alapítvány 2013 decemberében. A tervek szerint a különlegesen szép kéziratot fakszimile kiadványban is megjelentetik.
Ugyancsak a múzeum új szerzeményei közé tartozik egy különleges útizongora. A háromoktávos hangszer az Erard szalon 1947-es hivatalos irata szerint 1827. június 12-én hagyta el a műhelyt, és Saint-Cricq grófkisasszonynak adták el, aki Liszt tanítványa és első nagy szerelme volt. Liszt épp akkor tanította, amikor Caroline a hangszert kapta. Az útizongora eredetileg asztalra helyezhető volt, hordozható ládaként össze lehetett csomagolni, a lábakat később rögzítették hozzá. A szűk hangterjedelem folytán komoly műveket nem lehet előadni rajta, jelenleg játszható állapotban van, de eredeti hangszíne már nem varázsolható vissza.
