A világméretű washingtoni népművészeti fesztiválon, a Smithsonian Folklife Festivalon tavaly nyáron volt díszvendég Magyarország. A dolog jelentőségét nem lehetett elégszer hangsúlyozni: Washington legnagyobb kulturális fesztiválja,1,2 millió látogató, sajtómegjelenések, és a tény, hogy utoljára tizenöt éve volt közép-kelet európai díszvendég, akkor Románia. Az ötletet a Balassi Intézet vetette fel, aztán koordinálta a programot, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium pedig felkarolta az ötletet, így végül 300 milliós költségvetési támogatás biztosította a magyar megjelenés anyagi hátterét.
Az eseményről sok szó esett Magyarországon is, mégsem volt könnyű elképzelni, milyen lehetett a tíznapos magyar megjelenés Washington központjában, a National Mallon. Ezt a hangulatot próbálja visszaadni az a száz perces filmes dokumentáció, amelyet Kresmery Dániel rendezett, és Hungarian kerítés címen (A fesztiválprogram angol címe, a Hungarian Heritage után szabadon) mutattak be kedd este Budapesten.
Sajnos a virtuóz japán rejtélye nem oldódik meg, csak Berecz István néptáncos elbeszéléséből ismerjük meg őt, nem sikerül lencsevégre kapni. Azt az idősödő amerikait viszont igen, aki minden nap nyitás előtt jelent meg, és záráskor is alig lehetett hazaküldeni. Talált valamit. Azt mondja: a magyar népzene kifejezte, amit régóta érez. De ugyanilyen felemelő például a rövid találkozás egy amerikai magyar hagyományőrző együttessel.
Ha klasszikus értelemben vett dokumentumfilmként néznénk, sok mindent számon kérhetnénk a Hungarian Kerítésen. Például egy-egy feliratot, hogy ki szólal meg éppen, több felvételt a magyar színpadi produkciókról, esetleg feszesebb szerkesztést, határozottabb koncepciót, vagy a felvételek minőségét. De nem biztos, hogy így érdemes közelíteni hozzá.
Ez a száz perc felbecsülhetetlen érték lesz pár évtized múlva, amikor a fiatal táncosok és énekesek lesznek majd az öregek, a Washingtont megjárt idős hagyományőrzők pedig valószínűleg nem lesznek már az élők sorában. A népművészet művelőinek – akár ott voltak személyesen Washingtonban, akár nem – mindenképpen mérföldkő volt ez a szereplés. Visszajelzés, hogy érdemes csinálni. Nem csak azért, mert nekünk szükségünk van rá, hanem azért is, mert van rá érdeklődés világszerte.
