„A 2009-es Fonogram-díj és a legutolsó, két éve napvilágot látott ötödik nagylemez, a Concord The World az, amelyre talán a legbüszkébbek vagyunk, de emellett még rengeteg minden bevillan így az elmúlt másfél évtizedből, amikhez ugyancsak szép emlékeink fűződnek” – így összegzi az Insane zenekar alapító dobosa, Érsek Gábor és a csapat mostani énekese, Tóth Bertalan gyors kérdésemet, hogy ha választani lehetne, mi az, amit örömmel kiraknának a kirakatba, ha a banda tizenöt éves dicsőségfalát kellene közszemlére tenni.
A saját bevallásuk szerint modern metálmuzsikát játszó csapatnak valóban mozgalmas karriere volt eddig. Az 1999-es induláskor Érsek mellett Knapp Oszkárral (ének), Balogh Áronnal (gitár), Módos Gergővel (gitár), Somlai Gáborral (gitár) és Körmendi Gergővel (basszusgitár) felálló csapat az évek során öt nagylemezt adott ki és tizenkét videoklipet készített, majd ahogy adódtak a saját maguk által kitaposott lehetőségek, körbejárták Európát. Negyedik nagylemezük, az Our Island – Our Empire pedig épp a csapat fennállásának 10. évfordulóján, a Fonogram-gálán az év rock/metál lemeze díjat is elnyerte. „Azt hiszem, ennél komolyabb elismerésben itthon nem is részesülhettünk volna, úgyhogy ez mindenképpen hatalmas dolognak számít az életünkben” – mondja Érsek Gábor.
A srácok ennek ellenére továbbra is munka mellett zenélnek, a szabadságok pedig szinte mindig a fellépésekre, turnékra mennek el. „Általában, többé-kevésbé hónapokkal korábban ismerjük a menetrendet, így úgy tudjuk alakítani a civil életünket, hogy lehetőleg minden beleférjen, és ott is helyt tudjunk állni” – mesélik. Ez azonban nagyon komoly áldozatokkal jár. Mint mondják, bármennyire szeretnék, hogy kizárólag a zenélésből éljenek meg, ez ma inkább tűnik álomnak, mint realitásnak. Ez ráadásul nem csak a magyar zenekarok sajátja. Számos nyugat-európai, hasonszőrű csapat is ugyanezzel küzd, mint ők. „Ma elsősorban olyan zenével lehet nagyon berobbanni, amely kifejezetten egyedinek számít, a mi műfajunkban pedig sok a banda, úgyhogy nem igazán vannak piaci rések” – állítják a fiúk. Mint megjegyzik, önerőből és a saját megkeresett kis pénzüket befektetve értek el egy szintet, ami után jönne a következő nagy ugrás, ám ehhez a szintlépéshez valódi szponzorokra lenne szükség. „Na ez az, ami elvétve akad. Minket egyedül egy energiaitalt forgalmazó cég támogatott két évig, de ennyi. A nagy nyugati kiadók magyarországi leányvállalatai sem igazán foglalkoznak olyan magyar zenekarokkal, amelyek nem számítanak komoly unikumnak” – mondják a finanszírozási kulisszatitkokról.