Vélhetően a filmkészítők álmát élhette meg Alain Resnais, aki ötvenéves pályafutással a háta mögött élete utolsó pillanatáig rendezhetett, sőt mi több, gyakorlatilag a csúcson távozott az élők sorából. A francia újhullám Godard és Truffaut mellett legnagyobb alakja, az úgynevezett balpartos mozgalom úttörője szombaton 91 éves korában hunyt el, s tökéletesen keretbe foglalta pályafutását: 1959-es első filmjét, a Szerelmem, Hirosimát Cannes-ban, utolsó filmjét, a Szeretni, inni és énekelnit Berlinben jutalmazta FIPRESCI-díjjal, a Nemzetközi Filmkritikusok Szövetsége.
Resnais mindig is a filmről való progresszív gondolkodásával hívta fel magára a figyelmet, a filmnyelv nagy kísérletezőjeként minduntalan kereste a hagyományos tér-idő kezeléstől eltérő történetmesélést. Ezzel lett világhírű gyakorlatilag első játékfilmrendezésével, a Szerelmem, Hirosimával is.
Az 1922-ben a bretagne-i Vannes-ban született francia filmes kezdetben az irodalom iránt érdeklődött, majd tinédzserként kezdett el filmeket készíteni. 1943-ban a párizsi Filmművészeti Főiskolára iratkozott be, filmes pályafutását pedig vágóként kezdte, majd számtalan rövidfilm és dokumentumfilm rendezésével készült játékfilmes bemutatkozására. Az ötvenes évek közepén aktívan részt vett a modern filmről való diszkusszióban, így közeledett mindinkább a szerzői filmkoncepció-elmélethez, és a szerzői filmkészítés gondolatához.
Az 1959-ben indult nouvelle vague-ban kulcsszerepet játszott, Francois Truffaut Négyszáz csapása és az ő Szerelmem, Hirosimája forgatta ki a sarkaiból a hagyományos filmkészítést Cannes-ban. Filmje utóbb még Oscar-jelölést is kapott az eredeti forgatókönyv kategóriában, valamint felfedezte a filmszakmának a főszereplő Emmanuelle Rivát.Második játékfilmje, a Tavaly Marienbadban még radikálisabb elbeszélésmóddal sokkolta a közönséget: a velencei versenyprogramban szereplő alkotása 1961-ben Arany Oroszlán-díjat nyert, és forgatókönyvét ismét Oscar-díjra jelölték.
Resnais ezt követően tovább feszegette az időkezelés filmes határait a Muriel című alkotásában, majd a Jorge Semprun forgatókönyve alapján készült A háborúnak vége című filmdrámával aratott sikert – valamint filmje újabb forgatókönyv-Oscar-jelöléssel gazdagodott. Pályafutása során a világ legnagyobb fesztiváljai versengtek kegyeiért, Cannes-ban, Berlinben, Velencében, Locarnóban is igazi hősként köszöntötték.
