Apa (nem) csak egy van?

Több évtizedes, sötét családi titok nyomába eredt kamerájával a Váratlan utazás egykori sztárja, Sarah Polley.

Szathmáry István Pál
2014. 03. 01. 7:13
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A témától nem áll távol a személyesség, úgyhogy hadd kezdjem egy vallomással: kiskamaszként, amikor a Váratlan utazás című sorozat és benne a bájos Sarah Stanley a valóság meghatározó szeletét jelentette számomra, egészen biztosan nem gondoltam, hogy felnőttként egy olyan dokumentumfilmet fogok nézni egy magyar moziban, amit a sorozatbeli Sarah-t alakító színésznő rendez.

Persze aki követte az elmúlt évek filmes történéseit, az nyilván tisztában van azzal, hogy Sarah Polley időközben hazája egyik olyan ismert rendezőjévé vált, akinek a neve külföldön sem cseng ismeretlenül. Magyarországon is bemutatott filmje, a Volt egy tánc egy megromlott kapcsolat lírai élveboncolását kínálta a nézőnek.

Polley most bemutatott dokumentumfilmje arra is választ ad, a fiatal kanadai színész és filmes hogyan tett szert ilyen elmélyült tudásra az emberi kapcsolatok szomorú törvényszerűségeit illetően. A boldog családoknak nincs története, a Polley család ebből a szempontból hatásos cáfolata az agyonidézett mondásnak.

A sokszínű családi tabló központi alakja csak megidézett kísértetként van jelen. Sarah Polley Kanadában egykor ismert színésznőnek számító édesanyja hosszú ideje nem él már. Nemcsak Sarah-t hagyta igen korán magára, hanem testvéreit is, valamint szintén színészként induló, majd a pályát félig-meddig elhagyó férjét, Michaelt is. És maradt még utána egy családi titok is, ami sokáig csak bugyuta viccek formájában volt jelen a famíliában.

A kislányként feltűnően vörös hajú Sarah-t sokszor húzták azzal testvérei, hogy nem is Michael az apja, hanem valamelyik színész, akivel az anyja együtt játszott a színpadon. A dokumentumfilm elsősorban nyomozás, derűs, mégis kegyetlen vallatások sorozata. Az eredeti cím (Stories we tell) jól kifejezi a rendezőnő szándékát: minél több történetet meghallgatni, minél több igazságot kimondatni. Furcsa és tudathasadásos feladat jutott a rendezőnek, hiszen elsősorban az ő bőrére megy ki a játék, hiszen ahogy haladunk előre az időben, egyre inkább egyértelmű, hogy a családi anekdoták hol szomorú, hol derűs – legtöbbször derűsen szomorú – összképe mögött kirajzolódik egy olyan szerelmi háromszög története, ami időzített bombaként várt arra, hogy egyszer szétrobbantsa a közös emlékezet gondosan ápolt felszínét.

A poént talán nem ér lelőni, hiszen van a filmben fordulat és leleplezés, de szerencsére Polley ezt a rá nézve igen sajátos terhet azzal gyúrta át műalkotássá, hogy mindvégig hagyja az iróniát működni, elkerülve azt, hogy az eleve tragikus és elgondolkodtató történet komolykodó vagy melodramatikus színezetet kapjon. Ezt a törekvését szolgálják az ügyesen megkomponált családi ál-házivideók, valamint az a döntés, hogy édesapja a filmben többször is olvas fel részleteket abból a könyvből, aminek megírására azt követően vállalkozott, hogy a múlt csontvázai kiborultak a szekrényből.

Mit bírhat ki egy olyan házasság, ami jó szándékú félreértésen alapult – ez is lehetne a film egyik mottója, hiszen Polley szülei össze nem illő karakterek voltak, és a szerelem a színpadon fogant meg köztük úgy, hogy a nő egy olyan szerepben szeretett bele későbbi férjébe, ami teljesen távolt állt annak lelki alkatától. Mit látnak és észlelnek a gyerekek a szülők érzelmi nyomorából – ez lehetne a másik mottó, és a jelek szerint mindig többet, mint a szülők feltételeznek. Sarah Polley filmje a földrajzi és a kulturális távolság ellenére is tanulságos történetet mesél el, derűs, de szívbemarkoló családi videót kínálva a nézőnek.

(Apáim története. Színes, feliratos, kanadai dokumentumfilm, 108 perc, 2012. Rendező: Sarah Polley. Forgalmazó: Mozinet)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.