Mozgalmas évet zárt a Dorothy, amelynek megkoronázásaképpen a minap megjelent a banda első nagylemeze, a Fejjel lefelé. Legutóbbi találkozásunk óta a zenekar körül igencsak felpörögtek az események, a beszélgetésre is egy élő tévéfelvételről érkeztek. A lányok – Dodo (Gere Dorottya – ének, basszus), Brigi (Blahó Brigitta – gitár) és Klo (Kovács Klaudia – dob) – első, teljes éjszakás albumából egyébként a fellépéseikről megszokott dinamikus, elemi erejű rock’n’roll érzés sugárzik. Persze a jó értelemben vett egyszerű, karcos, fesztiválos-toporzékolós, „nesze nektek” hangzás a korongon letisztult formában köszön vissza.
A korábban felvett és az internetre is felkerülő négy nótájuk (Fejjel lefelé, Szívparancsolat, EPU (Egy pofon után) és Csajok, Pasik, Rock&Roll) mellé újabb öt, hangulatában hasonló dal érkezett még, illetve egy feldolgozás. A nyáron hallható – például a Tankcsapda Magzat a méhben számát nőként előadva, elénekelve igencsak pikánsnak számító – feldolgozásaik után külön kíváncsi voltam, miért pont az Ezt egy életen át kell játszani című Presser Gábor–Sztevanovity Dusán darab került fel végül az albumra. A lányok szerint azért erre esett a választásuk, mert a szövegvilága közel áll hozzájuk, és még ha valaki nem szereti a rockzenét, akkor is ismeri ezt a dalt.
A teljes anyagot mintegy tíz nap alatt vették fel a törökbálinti SuperSize Recording stúdiójában: öt nap volt a zenei alapokra, és ugyancsak öt nap az énekre. A lányok közösen szállítják a témákat, ha valaki, mondjuk, megálmodik éjjel valamit, akkor sebtében viszi is az első próbára. „Volt olyan, hogy már egy teljes számmal érkeztünk meg” – mondta Klo. A szövegírásra a legvégén kerül sor, mikor már sejtik, milyen hangulatú dalról is lesz szó. A témákat is közösen csiszolják össze, majd ha ez megvan, összepróbálják a ritmussal, ezt követően stilizálják a szöveget, a munkában pedig nem maradnak egyedül, van, aki ebben is szívesen segít nekik.
A csajok amúgy már jól bírják a kiképzést. Beleszoktak a folyamatos terhelésbe, az ének felvételének utolsó napján is a stúdióból mentek fellépni. Igaz – mint mondják – egyelőre még nincs nap mint nap, vagy minden másnap koncert, általában heti egy bulit nyomnak le, nyár végén azonban előfordult egy három fellépéssel tarkított hetük is, ami kellemesen húzós volt. A kezdeti lámpaláz is átalakult fellépés előtti jóleső drukká, ami az első szám után átlép egyfajta színpadi nyugalomba. Persze előfordultak vicces szituációk, amikor gyorsan kellett reagálni. „Volt olyan fesztivál, ahol kihúzódott a gitáromból a kábel, meg olyan fellépés is, amikor a szám feléig nem lehetett belőlem hallani semmit, mert valami miatt a vezeték nélküli adó nem vette a jelemet” – mesélte Brigi. Dodo szerint azonban a közönség mindig jól reagálta le az ilyen helyzeteket, és külön üdvrivalgás volt, amikor végül újra berobbant a gitár.
A lányok közben a negatív kritikákhoz is hozzászoktak. „Sose felejtjük el az első beszólós kommentünket, ami a videónkhoz érkezett, és mindössze így szólt: Ez sz r!” – mesélték nevetve. Az már külön pikáns a sztoriban, amikor az egyik koncertjükön már a bejáratnál megpillantották az illetőt, aki nem mellesleg az első sorban ugrálta végig a fellépést. Ugyancsak nevetve beszéltek arról, hogy megfigyelték, minden koncertjükön akad egy olyan „féltékeny barátnő”, aki karba tett kézzel, szúrós tekintettel szuggerálja őket az első sorból, miközben a pasija mögötte tombol.
Komoly dolgokra terelve a szót, a lányok arról is meséltek, hogy sokan azt hiszik, minden az ölükbe hullott, a Road turnéra vitte őket, játszottak a Tankcsapda előtt is, miközben az egész mögött nagyon kemény munka, elkötelezettség és megannyi kompromisszum, illetve lemondás áll. „Hárman három különböző helyen lakunk, Dodo Gyöngyösön, Brigi Domoszlón, én pedig Lőrinciben; így egyeztetjük össze a próbákat, amik vagy nálam, vagy Briginél vannak, állandóan utazunk, és mindehhez hozzájön, hogy egy cuccunk van, amit mindig cipelni kell magunkkal” – érzékeltette a napi rutint Klo. Ennek megfelelően a lányok eleve olyan munkahelyet keresnek, olyan melót vállalnak el, ahol megértik azt, hogy nekik ott a zenekar, és mindaz, ami ezzel jár: próbák, stúdió, fellépések.
Kérdés persze, ezt hogyan tolerálja egy férfi. „Leginkább sehogy, nagyon nehezen, talán olyasvalaki, aki maga is legalább amatőr szinten zenél, és tudja, mi mindennel jár ez” – vélik a lányok, akik szerint lassan ők is abba a korba lépnek, amikor jó lenne már egy kisbaba. Azért persze nem adják fel ebbéli vágyaikat sem, ahogy Klo fogalmaz, az lenne a legviccesebb, ha egyszerre lennének terhesek, és kismamapocakkal csinálnának egy babaalbumot. Az anyaságot összeegyeztethetőnek tartják a kemény rockercsaj–zenész attitűddel. Ráadásul mindezt nem a skandináv, „apa otthon marad a babával” családmodell keretében, hanem a leendő gyerekekkel ők szeretnének foglalkozni azok születésétől fogva.
A Dorothy egyébként most szombaton a budapesti Barba Negra klubban ad lemezbemutató koncertet. A zenekar hétköznapjait pedig itt lehet nyomon követni.
