Így összegez a Főnök – Bruce Springsteen új lemeze

High Hopes címmel adott ki új lemezt Amerika élő lelkiismerete, a megállíthatatlannak tűnő Bruce Springsteen.

Nincs még egy Főnök a világon, akinek ekkora szíve lenne. A The Boss becenévre hallgató Bruce Springsteen négy évtizede veszi vállaira Amerika mindennapi lakóinak mindennapi problémáit, hogy aztán rockandroll néptribunusként énekelje meg őket a mindenkori (nép)hatalom felé. A 65 éves Springsteen soha nem volt a zenei progresszió mestere: nem túlbonyolított, egyszerű szerkezetű, klasszikus rockdalokban, hol tökösen, hol líraian énekelt az amerikai dolgozó osztály hétköznapjairól. A folk, a blues és a country megnyerő egyszerűsége, szikársága tükröződik máig Springsteen dalaiban. Ez teszi elviselhetővé az énekes-gitáros ráragadt pózait is – sokakkal ellentétben róla tényleg el lehet hinni, hogy komolyan gondolja nép- és világmegváltó szólamait. Az évtizedek során Springsteen a ’85-ös We Are The Worldtől kezdve a ’94-es, AIDS-témát feldolgozó Philadelphia film zenéjén keresztül a szeptember 11-i terrortámadások és a rákövetkező nemzeti összefogás ihlette 2002-es The Risingig igyekezett mindvégig rajta tartani a kezét Amerika ütőerén. A nyolcvanas évek rockhőse a kilencvenes években kissé háttérbe vonult, de a kétezres évek elejétől újra nagy elánnal vetette bele magát a lemezkészítésbe, turnézásba és a közjó szolgálatába. Most pedig itt a 18. lemeze, a High Hopes.

Az utolsó évtized kreatív pörgésében Springsteen annyi dalt írt, hogy számos kitűnő etűd nem fért fel a sorra megjelenő lemezeire sem. A High Hopesszal épp az volt a célja, hogy az elmúlt időszakban született, de kiadatlan dalokat újra felvegye, és egy albumra sűrítve ezt is megossza kitartó rajongótáborával. Nem csalódott sem Springsteen, sem a zenéjét kedvelők: ez lett a New Jersey-i zenész 11. No. 1. albuma az Egyesült Államokban.

Bruce Springsteent az új lemezén is régi bandája, az E Street Band kísérte, hozzájuk csatlakozott az új dalok savát-borsát adó Tom Morello, a Rage Against The Machine funk-metál banda gitárosa. Morello védjegyszerű, szétcsavart gitárjai hol organikusan, hol kissé oda nem illő módon egészítették ki a hagyományos szerkezetű és dallamívű, ámde ezúttal barokkosan túlhangszerelt Springsteen-dalokat. Mint az egyik producer elmondta: a veterán rocker „szétdolgozta magát” a stúdióban, a zenész maga pedig úgy fogalmazott: „ez az egyik legjobb kiadatlan anyagunk az elmúlt évtizedből”.

A lemeznyitó, címadó High Hopes groove-os, bulis, karneváli hangulatú, lendületes felütés a szép reményekről. A Harry’s Place egyszerűen nagyszerű, kétnegyedes ütemű, kicsit Bowie-dalokra emlékeztetű etűd. Az American Skin 41 Shots ambientesen hangszerelt, hagyományos, melodramatikus és politikus Springsteen-ballada egy 1999-es tragédiáról, amikor egy nyugat-afrikai bevándorlót négy New York-i rendőr 41 lövéssel lőtt le – tévedésből. A Just Like Fire Would ugyan egy feldolgozás, de Springsteenhez nagyon illő dal: igazi amerikai „úton vagyok-szalad az élet” himnusz. A Down In The Hole érdekes, sötét zajokkal telített, lassú merengés szürke életekről a szürke városokban. A Heaven’s Wall igazi együtt éneklős, menetelős dal a felemelt kezekről és Kánaán eléréséről; a Frankie Fell In Love folkos-keltás, vidám kocsmadal. A This Is Your Sword ugyanezt a kelta vonalat hozza, férfias-büszke-harcos dal a szeretet továbbadásáról, lelki szemeinkkel máris ír tengerpartokon és skót hegycsúcsokon nézünk körbe. Az album vége felé lassú-melankolikus (Hunter of Invisible Game; The Wall) és sötéten kavargó (The Ghost of Tom Joad) balladák sorakoznak, hogy végül egy hetvenes évekbeli protopunk dal optimista, felemelő, himnuszszerű feldolgozásával (Dream Baby Dream) zárja a High Hopest. Az öregedő Springsteen örök, ihletadó küldetését – több szolidaritásra, együttérzésre és közösség építésére szólítani, minimum az amerikai népet, de leginkább a világot – ezen az albumán is meg tudta fogalmazni saját dalaiban és feldolgozásaiban.