1874-ben született, kétéves korától versenyzett. Ahol elindult, ott elsőként futott be a célba minden idők legsikeresebb magyar versenylova. A Thália Színházban április 5-én mutatják be a színdarabot, amelyet Bereményi Géza írt az egyszeri és megismételhetetlen fenoménról. A megvalósult csodáról, aki Kincsem néven szerepel a lovassportok aranykönyvében.
Bereményi Géza szerint a csoda olyasvalami, ami a hétköznapi világban általában nem jelenik meg, amit csak elképzelünk, ami után mindannyian vágyakozunk. „Ilyen értelemben ez az angol telivér kanca maga volt a valódi csoda” – mondta az író-rendező. A Kincsemmel kapcsolatos csodák sorozata ma is folytatódik, hiszen már az is rendkívüli eseménynek számít, hogy történetéből színdarab született. Egyrészt, mivel az ötlet forgatókönyvként indult, ám pillanatnyilag Bereményi Géza sem tudja, vajon mikor lesz belőle filmes produkció. Másrészt pedig azért, mert a XIX. századi tápiószentmártoni zabkereskedő és lótenyésztő tulajdonát képező Kincsem nevet viselő kanca versenyzői pályafutása nélkülözött minden drámai fordulatot. Ahol elindult – itthon, Angliában, Németországban, Európa legrangosabb versenypályáin –, mindenütt győzött. Összesen ötvenöt alkalommal, tehát itt hiába keresne egy író drámai nyersanyagot.
Szerencsére egy versenyló körül mindig vannak emberek. Egyikük a már említett tulajdonos, bizonyos Blaskovich Ernő, aki szerint lova annak a zabnak köszönheti kivételes képességeit, ami egy ősidőktől fogva varázserejűnek tekintett dombon terem az ő birtokán. A versenyló trénere, Robert Hesp, aki Angliából települt át Magyarországra, saját szakmai sikereként könyvelte el a diadalokat. Természetesen magának tulajdonította az eredményeket Madden, Kincsem zsokéja is. A csodakanca bűvköréhez tartozott még a szépséges és extravagáns Zichy Margit grófnő is, aki maga sem tudta eldönteni, hogy a győzhetetlen versenylovat, vagy gazdáját, Blaskovich Ernestet kívánja-e igazán birtokolni.
Mi, magyarok nagyon jól ismerjük az állandó csodavárást. Ez a darab arról szól, hogyan viselkednek azok az emberek, akik részesei lehetnek a megvalósult csodának. Az biztos, hogy megváltozott az életük. Máig legendák szólnak azokról, akik a diadalok idején Kincsem körül lehettek. Szerencsés embereknek tartják őket, megjegyezték őket, a darabban is a saját nevükön szerepelnek – mondja a szerző.
Robert Hesp ükunokája, Hesp József maga is lovas ember, a produkciót bemutató sajtótájékoztatón elmesélte, hogy hírneves őse a XIX. század első felében telepedett át Magyarországra. Az 1848–49-es szabadságharc után menekülnie kellett. Párizsban is megtalálta volna a helyét, de Magyarország iránt érzett honvágyat, és amint lehetett, vissza is tért. A késői leszármazott szerint ükapja kiválóan megtanult magyarul, nyelvtanilag hibátlanul írt, szabatosan beszélt – igaz, nagyon erős alföldi tájszólásban.
Bereményi Géza szerint a csoda olyasvalami, ami a hétköznapi világban általában nem jelenik meg, amit csak elképzelünk, ami után mindannyian vágyakozunk. „Ilyen értelemben ez az angol telivér kanca maga volt a valódi csoda” – mondta az író-rendező. A Kincsemmel kapcsolatos csodák sorozata ma is folytatódik, hiszen már az is rendkívüli eseménynek számít, hogy történetéből színdarab született. Egyrészt, mivel az ötlet forgatókönyvként indult, ám pillanatnyilag Bereményi Géza sem tudja, vajon mikor lesz belőle filmes produkció. Másrészt pedig azért, mert a XIX. századi tápiószentmártoni zabkereskedő és lótenyésztő tulajdonát képező Kincsem nevet viselő kanca versenyzői pályafutása nélkülözött minden drámai fordulatot. Ahol elindult – itthon, Angliában, Németországban, Európa legrangosabb versenypályáin –, mindenütt győzött. Összesen ötvenöt alkalommal, tehát itt hiába keresne egy író drámai nyersanyagot.
Szerencsére egy versenyló körül mindig vannak emberek. Egyikük a már említett tulajdonos, bizonyos Blaskovich Ernő, aki szerint lova annak a zabnak köszönheti kivételes képességeit, ami egy ősidőktől fogva varázserejűnek tekintett dombon terem az ő birtokán. A versenyló trénere, Robert Hesp, aki Angliából települt át Magyarországra, saját szakmai sikereként könyvelte el a diadalokat. Természetesen magának tulajdonította az eredményeket Madden, Kincsem zsokéja is. A csodakanca bűvköréhez tartozott még a szépséges és extravagáns Zichy Margit grófnő is, aki maga sem tudta eldönteni, hogy a győzhetetlen versenylovat, vagy gazdáját, Blaskovich Ernestet kívánja-e igazán birtokolni.
Mi, magyarok nagyon jól ismerjük az állandó csodavárást. Ez a darab arról szól, hogyan viselkednek azok az emberek, akik részesei lehetnek a megvalósult csodának. Az biztos, hogy megváltozott az életük. Máig legendák szólnak azokról, akik a diadalok idején Kincsem körül lehettek. Szerencsés embereknek tartják őket, megjegyezték őket, a darabban is a saját nevükön szerepelnek – mondja a szerző.
Robert Hesp ükunokája, Hesp József maga is lovas ember, a produkciót bemutató sajtótájékoztatón elmesélte, hogy hírneves őse a XIX. század első felében telepedett át Magyarországra. Az 1848–49-es szabadságharc után menekülnie kellett. Párizsban is megtalálta volna a helyét, de Magyarország iránt érzett honvágyat, és amint lehetett, vissza is tért. A késői leszármazott szerint ükapja kiválóan megtanult magyarul, nyelvtanilag hibátlanul írt, szabatosan beszélt – igaz, nagyon erős alföldi tájszólásban.
| |
| Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet |
Az április 5-i premieren – mely egyben a darab ősbemutatója is lesz – parádés szereposztással várják a nézőket. Bereményi Géza Gáspár Sándort választotta Blaskovich Ernő szerepére, Zichy grófnőt Gubás Gabi viszi színre. Madden szerepében Vida Pétert, Robert Hespként Szombathy Gyulát láthatjuk. Feleségét Molnár Piroska játssza a színpadon. A darab címadója, Kincsem nem lesz látható, hiszen a valódi csodához bőven elég, ha hiszünk benne.
