A 2005-ben Lovasi András, Leskovics Gábor (Pál Utcai Fiúk), valamint az ős-kispálos Bräutigam Gábor és Ózdi Rezső által megalakított Kiscsillag kiutat jelentett Lovasi számára a Kispál és a Borz lassú kifulladásából. A Borz az egykori lendületes, alternatív klubzenekarból egyre lassabban alkotó intézménnyé vált, és a sokak által körülrajongott Lovasi-stílus már magának az énekes-basszusgitárosnak is a terhére vált.
Az időközben Bräutigam helyére érkező Mihalik Ábel dobossal felálló Kiscsillag az első időszakban szinte a Kispál és a Borz antitézise volt: az új zenésztársaktól szerzett új impulzusokkal, kőegyszerű szerkezetű dalokra írt, szintén szándékoltan egyszerű szövegekkel akart új, friss lendületet venni a negyven fölé érkező Lovasi. Ahogy a Kispál és a Borz története (talán csak egy időre) véget ért, úgy vált egyre inkább komolyabban veendő zenei műhellyé az addig hangsúlyosan hobbizenekar Kiscsillag.
A banda első három lemezének dalai még bőven a Kispál és a Borz létezése idején születtek, majd eltelt egy pár év a mostani új lemezig. Ezért is vált érdekessé, vajon mihez kezd Lovasi zenésztársaival a minden eddiginél szabadabb pálya lehetőségével. Lehet, hogy a zenekar tagjai tiltakoznának, de akár azt is állíthatjuk: a Kiscsillag lett az új Kispál és a Borz.
A Szeles egy összetett, jól átgondolt, zenei és szövegbéli finomságokra is odafigyelő, művészi lemez – művészibb és kifinomultabb, mint az eddigi Kiscsillag-albumok. Lovasiék ugyanakkor sem az egyedi Kispál-dallamvilágot, sem az eddigi Kiscsillag-hangzást nem erőltették az új lemezen. Épp ellenkezőleg, nyugatos, angolszász indie hangzásvilág és Lovasi szokatlanul bátor, nagyobb ívű éneklése jellemzik a Szelest. A lemez producere Tövisházi Ambrus, a mai friss és érdekes, alternatívabb magyar popzene egyik központi figurája volt, nem véletlen hát a megújult Kiscsillag-világ. Mivel a Szeles dalainak egy része eredetileg Lovasi tervezett szólólemezére készült, ez magyarázza az intimebb, lassabb, halkabb és önmagukba forduló dalok túltengését a lemezen.
S hogy miről szólnak a dalok? Köz- és magánéletről, létről és létromlásról. Lovasinak nincs jó kedve. Nem mintha bármikor is hurráoptimista lett volna, de a régi Kispál-dalokban az volt a szép, hogy a hanyatló világ, leszedált ország és összetört személyes életek megéneklése mellett azért bőven voltak bukolikus, idillt és reményt sugárzó dalok, dalszövegrészletek is. A Szelesen már ironikus zárójelbe kerültek a magunk kellemes kisvilágának megélésére biztató sorok is. A Recordernek Lovasi azt nyilatkozta: „A Szeles bizonyos értelemben egy nosztalgikus búcsú egy olyan élet lehetőségétől, ami soha nem jött létre Magyarországon, és most már valószínűleg nem is fog.”A Miért nem tudod? visszafogott nyitány az új lemezhez: „egyszálgitározásból” kibontakozó, majd groove-ossá váló, atmoszferikus, modern rockszám, Lovasi András pedig – a saját gyakorlatától eltérően – tőle telhetően megpróbál tisztán, szépen énekelni. „Miért nem tudod elzárni a csapot, nézed csak, hogy csöpög az idő” – kezdi az emberélet felén túli elszámolást.
A hasonló hangulatú, akusztikus, érdekes dobritmusokkal játszó Szelesben tovább folyik az ön- és közelemzés: „Hol a mulatság, miért van vége? Csak én táncolok ebbe a szélbe.” A rövidre vágott Melegszék az első rockoló szám a lemezen: a Kiscsillag szándékoltan kőegyszerű slágereinek hagyományait követi; szövegében pedig keserűen és szarkasztikusan felesel a kivándorlásról szóló össznépi sirámokkal. „Miért is kéne máshol lenni? Szebbek-e a nők, az égbolt? Ugye, hogy nem, látod ennyi, S ha meghalsz itt, mondják, hogy szép volt”. A Tánc lendületes, repetitíven lüktető, nevéhez méltóan táncos indie rock sláger.
A Mi mehet? belassult, szétesett, depresszív ballada a fiatalság tompultságáról, meglepő kispálos önreflexióval: „Tudom, én is mindig elrejtettem, de mi mehet a fiatal fejekben? Mert a korral járó kegyetlenség, amit azért megtippelnék, mehetne jobban is, emlékszem na, hogy is volt, a fejünkben egy kicsi kalitka, három csapzott pinty ott csipkedte egymást: a Kényszer, az Érdek, és a kedvenc: a kis Ösztönélet.”A lemez első slágerének szánt 2014 merengés a jelenről és a jövőről, mi van most, és mi lehet majd fél évszázad múlva velünk, az utódainkkal, no meg a barátainkkal. „Kétezertizennégy, nekem összejöhet még, pár barátomnak nem, mindegy, ez ilyen”. A Szeles vége felé aztán karcosabb, blues-os (2. este) és rockos (Őrkutya; Földre) dalok jönnek sorra; majd egy zongorás, kissé beatleses ballada, A kis óceán következik.
A lökött szavalásnak tűnő Ollé, ollé Lovasi elmondása szerint Ákossal, az énekessel foglalkozik (legendás kettejük hűvös viszonya); végül a Ki találja meg? szkeptikus, kiábrándult és kissé szájbarágós közérzeti dalával zárul a Szeles, Lovasiék aktuális korképe. „Belül mindőtök morogva ül a saját részén.” Így morog egyet a Kiscsillag is a világra.
De mit is tehetnének, hiszen az idő tényleg telik, csöpög; és a viccek se lesznek már és a nevetések is rövidülnek. Ja, az egy másik történet volt. Ja, mégse.
