Lech Walesától Adolf Hitlerig

Andrzej Wajda Lech Walesáról, a gyári munkásból lett államfőről készített filmet. Interjú a főszereplővel.

Szathmáry István Pál
2014. 03. 20. 9:38
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mi a hobbija? Ha jól tudom, egy nagyon tapasztalt lengyel újságíró ezzel a komoly kérdéssel bizonyította be önnek a szakmai felkészültségét.
– Neee Emlékszem.

Csak vicceltem. Fordítsuk komolyra a szót. Sokáig folyt az össznépi találgatás arról, ki is fogja eljátszani Lech Walesát Andrzej Wajda filmjében. Hogyan élte át ezt az időszakot?
– Tulajdonképpen az újságírók alakították ki ezt a zűrzavaros helyzetet, hiszen mindig témákat vadásznak. Másfelől persze az emberek tényleg nagyon kíváncsiak voltak, ki fogja Walesát játszani. A legkülönfélébb tippek merültek fel, és az én nevem is többször előkerült a találgatások során. A legőszintébben mondom, hogy nem gondoltam arra, hogy én leszek a befutó. Egyszer csak azonban próbafotózásra hívtak. Eredetileg az volt az ötlet, hogy három különböző színész fogja alakítani Walesát az eltérő életkorokban, mivel a film több mint húsz évet ölel fel az életéből. Az említett találkozón is hárman voltunk, én voltam a legidősebb színész. Később aztán kaptam egy levelet Wajda úrtól, amiben az állt, hogy még biztosan találkozni fogunk. Eltelt pár hónap, majd érkezett a hír, hogy egyetlen színész fogja eljátszani a szerepet, és az én leszek. De csak azután hittem el igazán, hogy találkoztunk ismét Wajdával.

Ahogy ön fogalmazott egy interjúban: Lengyelországban 38 millió Walesa-szakértő él, ráadásul a volt államelnök a mai napig megszólal közéleti kérdésekben, amivel nem egyszer kavar vitát. Hogyan tudta kikapcsolni magából a rendszerváltás utáni Walesára vonatkozó érzéseit, gondolatait?
– Az, hogy ezeket ki tudjam kapcsolni, alapfeltétele volt a szerepnek, és egyben az egyik legfontosabb kihívás, amit én támasztottam saját magammal szemben. Valóban nagyon nehéz eljátszani egy élő legendát, ezért aztán én nem a legendát játszottam el. Úgy álltam a feladathoz, hogy ez is csak egy soron következő szerep. Másodsorban engem az ember érdekelt, és nem az a szobor, amivé az emlékezetünkben vált. Nem volt könnyű ezt elérni, igyekeztem tehát minden olyan gondolatot kikapcsolni az agyamban Walesáról, ami a mai tudásunkból fakadhat. Ma sokkal többet tudunk, mint húsz vagy huszonöt éve, és az ő akkori tevékenységét is a ma perspektívájából ítéljük meg. Ezért sem akartam találkozni személyesen vele. Hiszen ő is teljesen más ember ahhoz képest, amilyen a filmben bemutatott események idején volt. Ezért ha mesélt volna esetleg nekem valamit az akkor történtekről, abban is a mai Walesa tapasztalatai köszöntek volna vissza, nem azé az emberé, aki 1981-ben például egészen biztosan nem tudta, hogy hamarosan bevezetik a hadiállapotot az országban, vagy hogy tíz évvel később ő lesz az államfő. Egyetértek a régi lengyel mondással, miszerint az emberi emlékezet egy tálkányi vízből is képes óceánt teremteni. Szóval az akkori időkre koncentráltam, meg arra, hogy ne féljek a szereptől. Hiszen ha folyton azon járt volna az eszem, hogy a világhírű Andzej Wajdával forgatok és azt a lengyelt alakítom, aki a pápa mellett a legismertebb a világon, akkor teljesen leblokkoltam volna. Számomra a legfontosabb az volt, hogy megértsem azt az egyszerű munkásembert, aki később nagy politikus lett.

Az ön édesapja bányászként dolgozott, ez segítette a szerep megformálását?
– Természetesen, efelől semmi kétségem. Munkás környezetben nőttem fel, és ez segítségemre volt, bár nem ez volt a legfontosabb.

A kritikák egyöntetűen dicsérik, amiért tökéletesen elsajátította Walesa hanghordozását és mozdulatait. Hogyan zajlott a felkészülés a szerepre, és valóban megtekintette a Szolidaritás egykori vezérének családi videóit is?
– Az egyik legfontosabb segítséget az ilyen típusú szerepek megformálásához mindig az archív felvételek jelentik. Az akkori Walesát csak ezeken a felvételeken keresztül ismerhettem meg. Hála Istennek, nagyon sok eredeti filmfelvétel maradt fent az akkori eseményekről. Akadnak dokumentumfilmek és ott vannak a mozikban annak idején vetített filmhíradók. Nagyon jól dokumentált az 1980-as augusztusi tárgyalások időszaka például, a hajógyáron belül történtek. Ez volt az alaptőkém a szerep megformálásához. A mai Walesa ugyanis máshogy néz ki, és máshogy is beszél, mint az akkori. Ezek a felvételek azoknak a jeleneteknek az újrajátszásához voltak a leginkább szükségesek, melyeket szinte minden lengyel ismer vagy emlékszik rá, ilyen például az, amikor Walesa átmászott a gyár kerítésén, vagy aláírta a megállapodást azzal a hatalmas tollal. Szóval nem lehetett hamisan játszani, mert mindenki könnyen leellenőrizheti, hogyan is néztek ki valójában az események. Nehézséget okozott ezzel szemben az úgymond családi, bensőségesebb jelenetek eljátszása. Ilyen felvétel kevés van, csupán három olyan rövidebb családi felvételt találtunk, ahol Walesa otthon van a gyerekekkel, vagy éppen a tévéstáb vasárnap reggel hétkor filmre vette, ahogy az egész család együtt heverészik az ágyon.

---- Oldal címe ----

Amikor kiderült, hogy ön játssza el Walesát, nem támadták le az ismerői, hogy kifejtsék a véleményüket róla?
– Voltak ilyen próbálkozások, de ezt úgy előztem meg, hogy abban az időben amennyire csak lehetett, igyekeztem elkerülni az embereket. Szerencsére kevesen voltak, akik egyáltalán meg mertek volna szólítani ilyesmivel, mivel a legtöbben tudják, hogy a szerepre való felkészülés során nem érdemes zaklatni engem, mert akár agresszív is lehetek. Teljesen elvágtam magamat a külvilágtól azért, hogy tökéletesen fel tudjak készülni a szerepre. Az embereket persze tényleg nagyon érdekelte ez a film. Walesa nemcsak élő legenda, hanem egy olyan közéleti szereplő, aki ma is megosztja a lengyel közvéleményt.


A szakmai sikerek viszonylag későn érték utol. Fiatalon nem érzett emiatt türelmetlenséget?
– Nem mondanám azt, hogy későn jött a siker. Ez nézőpont kérdése csak. Szerintem éppen jókor történt az áttörés. Nem szeretem a „mi lenne, ha” kérdést. Mi lenne, ha Bangladesben születtem volna, és mi, ha Los Angelesben? Lenne már Oscar-díjam? Nem érdemes ezen gondolkodni. Minden úgy történik, ahogy kell. A kezdet nem volt rózsás, és a bőröm alatt persze éreztem, hogy valami jónak majd történnie kell a karrieremben, úgyhogy azon voltam, hogy felkészült legyek, amikor ez megtörténik.

Fiatalon állítólag balhés volt.
– Általában békés vagyok

Kiabált például Wajdával, ahogy korábban megesett más rendezők vagy színházigazgatók esetében?
– Nem volt erre szükség. Általában nyugodt ember vagyok, feltéve, ha valaki nem arról faggat, mi a hobbim, mert akkor átharapom a torkát (nevet). Az esetleges összeütközéseim valószínűleg abból fakadnak, hogy amikor dolgozom, akkor csak arra akarok koncentrálni. Ha ebben zavarnak, vagy valaki bele akar szólni, akkor ideges tudok lenni. De ez inkább a múlt, az utóbbi években nagy szerencsém volt és olyan rendezőkkel hozott össze a sors, akikkel nem kell összerúgni a port.

A magyar nézők láthatták önt korábban Agnieszka Holland Oscar-díjra jelölt A város alatt című filmjében, ahol egy olyan lembergi simlis csatornatisztítót alakított, aki a vészkorszak idején számos zsidót mentett meg. Ha jól tudom, Holland annak ellenére ragaszkodott önhöz, hogy nagy volt a nyomás a produkción annak érdekében, hogy egy nemzetközi sztár legyen a főszereplő. Segítette ez a szerep a nemzetközi karrierje beindítását?
– Igen is, meg nem is. Amerikában nagyon sok emberrel találkoztam, de tisztában vagyok vele, hogy az ottani karrierhez ott is kellene élnem, már csak azért is, mert a tengerentúli filmeseknek meglehetősen rövid a memóriája. Erre próbáltak is rávenni, de ebben a pillanatban több okból sem lennék erre képes. Amikor nemrég New Yorkban jártam, felmerült egy nagyon konkrét téma és ajánlat, majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle. Eljutnak hozzám egyébként olyan információk, hogy bizonyos emberek Hollywoodból érdeklődnek utánam, és majdnem elájultam, amikor hallottam, kikről van szó, mert akkora nevek. De bennem nincs különösképpen nagy akarás ezzel kapcsolatban, persze ha van konkrét felkérés, annak örömmel tennék eleget. Nagyon szívesen játszanék például Magyarországon.

Egy másik híres bajszos embert is eljátszott nemrég
– Juliusz Machulskival, aki nálunk egy nagyon híres rendező, hosszú ideje dolgozunk együtt, úgy nyolc-kilenc filmet készítettünk már közösen. Még a Walesa-filmet forgattuk és abba voltam teljesen elmerülve, amikor felhívott Machulski azzal, hogy van valamije a számomra. Olvassam el a forgatókönyvet, és majd beszélünk. Elgondolkodtam, hogy milyen szerepet is kellene majd vállalnom Lech Walesa eljátszása után, és úgy döntöttem, mindenképp olyan lesz majd, ami nagyon eltér ettől a szereptől. Olyan szerepre vágytam, ami segít eltávolítani engem Walesa alakjától. És ebben a pillanatban jött Machulski filmjének a terve, ahol is egy epizódszerepben Adolf Hitlert alakítottam. Gondoltam, ez az ideális megoldás. Természetesen Lengyelországban szinte mindenki felzúdult, hogy Walesa után hogyan lehetett ilyen szerepet eljátszani.

(Az interjú elkészítésében Takács Malgorzata volt a segítségünkre)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.