Az életének 71. évében elhunyt, egykor színházi fenoménként emlegetett művész egyebek közt a belga nemzeti operaház, a Salzburgi Ünnepi Játékok, a párizsi és a madridi operaház intendánsa volt. Pályafutása során igyekezett forradalmasítani az opera világát, a széles nagyközönség elé vinni a korábban csak egy szűk réteg kultiválta műfajt, nagy konfliktusokat is felvállalva.
A 25 huszadik századi európai opera salzburgi bemutatásával Gerard Mortier jelentősen hozzájárult a fesztivál megfiatalításához és kortárs jellegének erősítéséhez – reagált a művészeti igazgató halálára Josef Ostermayer osztrák kulturális miniszter.
Az osztrák miniszter a huszadik század egyik legjelentősebb operaintendánsának nevezte Mortiert, aki tíz éven át – 1991-től 2001-ig – vezette a salzburgi fesztivált.
Mortier szeptemberben hozta nyilvánosságra, hogy rákkal kezelik. Ekkor a madridi operaház, a Teatro Real művészeti igazgatója volt, szerződése 2016-ig szólt. Mortier részt kívánt venni utódja kiválasztásában, az intézmény azonban a katalán Joan Matabosch személyében ki is jelölte utódját. A belga rendezőnek nem volt ínyére a döntés, úgy vélte, katalán kollégája irányítása alatt nem fog fennmaradni az ő öröksége.
A művészeti igazgatót végül indoklás nélkül menesztették posztjáról, holott három további évre szólt még a szerződése. Majd megegyezett a Teatro Reallal és Matabosch művészeti tanácsadójaként a szervezetét erősen legyengítő betegsége ellenére továbbra is dolgozott a spanyol fővárosban, hogy megóvja az általa bevezetett újításokat. Szokatlan döntései között tartják számon például, hogy nem nevezett ki fő-zeneigazgatót, hanem „vetésforgóban” dolgozott sztárkarmesterekkel.
Gerard Mortier 1943. november 25-én született a belgiumi Gentben egy pékcsaládban. A Genti Egyetemen jogot tanult, ahol 1967-ben diplomázott. 1968 és 1972 között a Flandria fesztivál igazgatójának asszisztenseként dolgozott, akkoriban első alkalommal hívta meg a Flamand Régióba a Bécsi Filharmonikusokat.
A frankfurti opera igazgatóhelyetteseként Christoph von Dohnányival dolgozott együtt 1973 és 1977 között. Ezt követően a hamburgi és a párizsi operaház, majd 1985-ig a belga nemzeti operaház, a brüsszeli La Monnaie művészeti vezetője volt. A Salzburgi Ünnepi Játékok intendánsaként 2001-ig dolgozott, majd 2002-ben átvette a Ruhr-vidéki Triennale vezetését. 2004-ben a párizsi Bastille és Garnier operaházak igazgatója lett.
