Az épület egy nagyteremből és kisebb termekből áll. Az egykori egyetemi tantermek fölé védőépületet emeltek, amely egyben az ország első egyetemét bemutató kiállításnak is helyszínt biztosít − áll a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. közleményében.
A pécsi egyetem épületének helye már az 1900-as években foglalkoztatta a kutatókat. Az 1367-ben alapított és Zrínyi Miklós téli hadjárata idején, 1664-ben lerombolt középkori egyetem feltárását 1967-ben kezdték el. G. Sándor Mária és Gerő Győző ásatásai során kerültek elő Pécsett a székesegyház mögött, a várfalhoz tapadó román kori falmaradványok, oszlop- és szobortöredékek, amelyek igazolhatják a feltételezéseket: a XIV. században itt volt a magyar egyetemi oktatás bölcsője.
A régészek gótikus és reneszánsz emlékeket, faragványokat is találtak, megtalálták Miklós püspök híres, a 14. században épült Aranyos Mária-kápolnájának maradványait, abban pedig felfedezték az egyetem alapítója, Koppenbachi Vilmos pécsi püspök síremlékét.
Bár a feltárást követően a kilencvenes évek végén megkezdődött az egyetem épületének rekonstrukciója, a munkálatok befejezéséhez szükséges forrást a a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek 2011-ben sikerült biztosítania.
Ennek jóvoltából kerülhetett sor a korábban elmaradt régészeti munkák elvégzésére is Buzás Gergely régész vezetésével.
A Pécsi Tudományegyetem középkorszakértője, Fedeles Tamás korábban a távirati irodának elmondta: az egykori intézmény nem hasonlított egy mai egyetemhez. Az oktatás nem sok embert befogadó egyetemi épületekben folyt, hanem a most feltárthoz hasonló kisebb házakban, és két kézen meg lehet számolni, hány hallgatóról maradtak fenn írásos emlékek.
Felidézte: a hazai felsőoktatás bölcsőjeként számon tartott, jogi kart és kánonjogi fakultást működtető középkori egyetem kérészéletűnek bizonyult. Vilmos püspök 1374-es halála után sokat veszített jelentőségéből, és valamikor a XIV-XV. század fordulóján meg is szűnt.
Buzás Gergely, valamint G. Sándor Mária és Gerő Győző munkájáról itt lehet bővebben olvasni.