– Több mint tíz év után most újra elbeszéléskötettel jelentkezett, és nem versekkel, mint általában. Miért?
– A kétezres évek elején elkezdtem írni egy „százágú” regényt. Száz kis történetre gondoltam, amelyek regénnyé állnak össze. De a prózához nagyon sok idő kell. Nem lehet biciklin ülve megírni, ahogy néha a verseket. Szép terv volt, de nem sikerült átlépnem a saját határaimat. A száz ágból 2003-ra tizenegy készült el, ezek meg is jelentek A kidöntött kerítés című kötetben. Az új könyvben ezt a sort folytatom újabb elbeszélésekkel és egy kisregénnyel.
– A száz történet a saját élettörténetét adta volna ki, vagy társadalomképet, esetleg történelmi folyamatokat?
– Annak az „eltűnt időnek” a felidézése volt az ösztönzőm, amelyben felnőttem. Többször is összeomlottak körülöttünk a díszletek. Előbb a háború fordította ki magából a világot, majd az ötvenes évek, amelyek során családunk szinte mindent elvesztett. Aztán jött 1956, majd a hatvanas évek, amelyek már a saját fiatalságomat jelentik. 1989 megint új fordulat dátuma. Ezek a gyökeres változások inspirálták a képzeletemet. A novellákban igyekeztem rekonstruálni gyerekkorom világát – a negyvenes évek második felét –, ami számomra kedves volt, még akkor is, ha kegyetlen világ volt és hihetetlen gyorsan és maradéktalanul eltűnt. De mindvégig szerető családban éltem, és egy gyereknek ez a legfontosabb.
– A rendszerváltás előtt folyamatos volt a prózai munkássága, 1989 után viszont megszakadt. Mi történt?
– Elég nagy sokkot okozott, amikor Illés Endrének, a jeles írónak a halálát követően a Szépirodalmi Kiadó új igazgatója visszaadta megjelenés előtt álló novelláskötetemet. Idővel több nagy nevű íróval is találkoztam, akik a kiadótól ekkoriban szintén visszakapták kifizetett kéziratukat. Valamit segített, hogy tudtam, vannak sorstársaim. Írni azért írtam, bár sok minden félbe maradt és nem adtam ki sokáig semmit a kezemből. Eddig hét prózakötetem jelent meg. A Levelek haza (1989), amelyet a Móra Könyvkiadó adott ki, két kiadásban jelent meg, 33 000 példányban fogyott el, és elnyerte az 1990. évi IBBY-díjat.