Kultúra nélkül nincs szociális felzárkóztatás sem – mondta Balog Zoltán az ünnepélyes átadón, utalva rá, hogy az edelényi az ország és az unió egyik leghátrányosabb térsége, amelynek szüksége van egy emblematikus épületre a felzárkózáshoz, felemelkedéshez. A kastély nem lehet csupán turisztikai látványosság, a cél, hogy a környezetében élők mindennapjainak részévé váljon – fogalmazott a miniszter.
A 18. században épült, és az elmúlt évtizedekben teljesen lepusztult egykori L’Huillier–Coburg-kastély rekonstrukciója 2009-ben kezdődött. A projektet kis híján elmosta a következő esztendőben medréből kilépő Bódva, ám a munka a nehézségek ellenére is folytatódott. Öt év alatt 2,4 milliárd forintot – nagyrészt uniós támogatást – fordítottak a felújításra, amelynek köszönhetően az épület mellett az 50 hektáros park is visszanyerte eredeti formáját: a kastélyt ismét víz veszi körül minden oldalról.
Sokan úgy gondolták, ezt az épületet már nem érdemes rendbe tenni – mondta Cselovszki Zoltán, a felújítást irányító Forster Központ elnöke az átadón, jelezve, hogy a szakembereknek mekkora kihívást jelentett a rekonstrukció. A kastély kalandos története során számos pusztítást szenvedett el. Falai között működött járásbíróság, földhivatal, börtön, szovjet főparancsnokság, fűszerraktár, szociális otthon, óvoda, és még szükséglakás is. A történelmi terekben olykor tyúkok, máskor orosz vezényszavak repkedtek, így nem csoda, hogy a rokokó freskókon sok helyen cirill betűs díszítményeket találtak a szakemberek. A műkedvelő vendégeken kívül a beázások okozták a legnagyobb kárt: az értékes falképek egy része megsemmisült, a díszterem boltozatát pedig a fagy feszítette szét.
A Lieb Ferenc vándorfestő által 1770-ben készített páratlan falképek helyreállításán 12 restaurátor dolgozott több mint másfél évig. A mintegy ezer négyzetméternyi falfelület az edelényi Kastélybarátok Köre által összegyűjtött archív fényképek segítségével nyerte vissza régi pompáját. Ezek a fotók segítették a szakembereket a kandallók, valamint a 18-19. századi kályhák restaurálásában is. Építészeti szempontból a 20. század elején szétvert kastélykápolna jelentette a legnagyobb kihívást, ám az aprólékos kutatómunkának köszönhetően sikerült újjávarázsolni a korábban több ütemben lepusztított épületet.
