A nemrég még „japán Beethovenként” ünnepelt csaló, Szamuragocsi Mamoru, sajtótájékoztatója majdnem három órán át tartott, első félóráját élőben közvetítette két japán tévécsatorna. Szamuragocsi először lépett a nyilvánosság elé azóta, hogy február elején kiderült róla, a nevével eladott zenét nem ő szerezte, valamint állításával ellentétben nem is süket.
A riporterek kérdéseit úgy hallgatta végig, hogy közben jeltolmácsára figyelt. A védjegyévé vált hosszú fürtök helyett üzletemberesre nyírt, rövid frizurát viselt, és az állandóan hordott napszemüvege sem volt rajta. Sokan ezt is a megbánás jeleként értelmezték.
Szamuragocsi többször is mélyen meghajolt és bocsánatot kért rajongóitól, producereitől és mindenki mástól is a zűrzavarért, amit okozott. Azt mondta, ez volt az utolsó alkalom, hogy a tévében szerepelt.
Bevallotta, hogy 18 éven át titokban mással íratta a saját neve alatt eladott műveket, köztük a leghíresebbet, a Hirosima-szimfóniát. Niigaki Takasi egyetemi óraadó a közelmúltban fedte fel egy lapnak, hogy Szamuragocsi műveit ő komponálta. Arról is beszélt, ő sosem tapasztalta, hogy megbízója rosszul hallott volna.
Az ötvenéves Szamuragocsi azt állította, három éve kezdett javulni a hallása, azt viszont tagadta, hogy sosem lett volna süket, „hallási problémái továbbra is vannak”.
A botrány közvetlenül a téli olimpia előtt robbant ki. Takahasi Daiszuke műkorcsolyázó rövid programja alatt Szamuragocsi zenéjére szólt volna, ám a zene valódi szerzője ezt már túlzásnak tartotta, ezért tálalt ki a sajtónak. Végül Takahasi kűrje alatt maradt az eredeti zene, de feltüntették, hogy a szerző Niigaki volt.
Szamuragocsi Mamoru
Fotó: AFP
Szamuragocsi az 1990-es években videojátékok zenéjének szerzésével szerzett hírnevet. Honlapja szerint 35 éves korában elveszítette a hallását, a komponálással azonban nem hagyott fel. Ekkor született leghíresebb darabja, az 1945-ben ledobott atombomba áldozatainak emlékére írt Hirosima-szimfónia.
Egy 2001-ben a Time amerikai magazinnak adott interjúban süketségét isteni adománynak nevezte a zenész, mert – mint fejtegette – így csak a belső hangra kell figyelnie, mikor műveit létrehozza.
