– A munkái érintik az irodalomtörténetet, a filmesztétikát, a történelmet, régészetet, vannak publicisztikái és szépirodalmi művei is. Miért vágott bele ennyi mindenbe?
– Mindig valami új érdekelt. Nagy szerepe volt ebben annak is, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetemet bölcsész szabadúszóként kezdtem el. Félévenként változtattuk a témákat. Tanultam régészetet, ókori művészetet, nyelvészetet, történelmet, irodalmat, még hausza nyelvet is. Az ősember művészetét tizenöt éves koromban ismertem meg, de csak tavaly jelent meg könyvem a barlangrajzokról. A régészhajlamot a Pompejiről szóló regényemben éltem ki, ahol tizenegyezer régészeti adatot használtam fel. Most pedig Szent Jeromosról írok regényt. Harminc évvel ezelőtt figyeltem fel rá, de csak most van időm megírni. Korábban lefoglaltak más témák. A Jeromos-történet spirituális pikareszk regény lesz. Nem a hitviták ismertetésére vállalkozom, bár ezeket is érintem. Az emberi, erkölcsi ellentéteket, a vívódásokat, Jeromos kalandos életét, „a lélek kalandregényét” szeretném megírni.
– Miért éppen egy ókori szent érdekli?
– Többen követelik tőlem azt is, hogy írjam meg a korunk regényét, a kétezres évek történetét, a trilógia folytatását. Nem tudok erre mit mondani, mert most a Szent Jeromos korában felfedezett aktualitások, és az abban rejlő, általános érvényű tanulságok foglalkoztatnak. Őrület, hogy milyen izgalmas a IV. század, és benne Szent Jeromos élete, figurája. Egyszerűen nem értem, miért nem figyeltek fel rá eddig az írók. A katolikus egyház egyik legnagyobb szentje volt, aki két dologért őrült meg gyerekkorától: a nőket imádta és a latin irodalmat. Így vált kereszténnyé. A keresztény szellemiség, különösen a negyedik században, ellentmondott a nemiségnek és az ókori irodalmaknak. Szent Jeromos többször megírja: szenved attól, hogy vétkezik, ha Vergiliust vagy Cicerót olvassa, akik sokkal tökéletesebbek a latin nyelvben, mint a Biblia. Végül arra a következtetésre jut, hogy ezek a primitív nyelven megírt bibliai szövegek mégis sokkal nagyobb jelentőségű gondolatokat hordoznak, mint a világ legszebben megírt irodalmai. De szenvedett, mert nem tudott lemondani Vergiliusról és Ciceróról. Ráadásul szüzességi fogadalmat tett, a szüzesség legnagyobb prédikátorává vált, és azért küzdött, hogy legyőzze a test szenvedélyeit, mert egy magasabb rendű életet szeretett volna élni. A kor meghatározó személyisége volt, a legjobb prédikátornak tartották. Ugyanakkor üldözték is, többször menekülnie kellett, máig se tudjuk pontosan, miért. Szent Ágostonnal, Szent Ambrussal vitázott, pedig ők akkor már abszolút tekintélyek voltak. De tele volt lelkifurdalással, kételkedéssel, vívódással is. Kételkedett abban, hogy tehetséges ember, hogy jól műveli a keresztény vallást, vagy hogy nem halálos vétek-e a latin irodalom olvasása. Mindemellett szörnyű természet volt, őrült goromba, és a világirodalom egyik legnagyobb szatirikusa.
