Esterházy Péter hét utolsó szava

Haydn szakrális művének újabb átiratát készítette el Esterházy Péter, ami ezúttal nem kevés önhittségre utal.

A 2008-as Biblia éve kapcsán az Alföldi Róbert által vezetett Nemzeti Színház tíz kortárs magyar drámaírót kért fel, hogy a Tízparancsolat egy-egy parancsából írjon színdarabot. Esterházy Péter íróra az első parancs jutott – Ne tisztelj más isteneket! –, ebből lett az Én vagyok a Te. A 2011-ben bemutatott darab szerint Isten egy középkorú gyilkos, aki neonáci fiával hadakozik. Dubóczky Gergely karmester felkérésére Esterházy most Haydn műve alapján folytathatta „bibliai” kalandozásait. A Hét utolsó szót nagyhét szerdáján mutatták be a Budapest Music Centerben, Mácsai Pál és Kerekes Éva színművészek közreműködésével, a Budapest Sound Collective szép játékával.

„Atyám! bocsásd meg nékik, mert nem tudják mit cselekesznek.” Az eredeti mű második tétele Jézus e szavait eleveníti fel, szövegének passzusai elején Esterházy is hű marad az evangéliumi idézetekhez. A folytatásokban viszont inkább önmagához. A haláltusáját vívó, megbocsátó Krisztus keresztjétől elindulva Esterházy felütésként Paolo Coelho-i magasságokig jut el – „a zene a csönd szünete” –, majd az ötvenes évek bugyraiba löki hallgatóságát: „Ha tört üveggel átmossuk a húgyvezetéked, majd érezni fogod a f szod metafizikai dimenzióját.” Az Andrássy út 60. világa ez, körmös Baueré és társaié, Rákosi smasszerei kínozták e módon áldozataikat.

„Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.” A mű folytatásában megbizonyosodhatunk arról, Esterházy valóban egy meggyötört ember monológját osztotta két színészre. Jézus a jobb latornak tett ígéretéről az író arra asszociál, hogy paradicsom kell a véraláfutásra. Hasonló (nyelvi) lelemény a régies múlt idő „vala” szójának „valaggá” formálása. „Köztünk nem vala gát.”

Jézus édesanyját, Máriát János apostolra bízta: „Asszony, imhol a te fiad! Imhol a te anyád!” Az, hogy Esterházy e szövegrésznél végül eljut a kurvaanyázásig, nem annyira meglepő, inkább nyelvi játékainak, asszociációinak sekélyes volta – a malaszt nem egyenlő a melasszal. Míg a hétköznapi szlengből rég kikopott „vazze” gyakori használata Gálvölgyi János humortalan show-inak emlékét eleveníti fel.

Esterházy egy kitelepítés előtt álló ember gyötrődését állítja párhuzamba Haydn alkotásával, Krisztus kereszthalálával, míg olykor trágár szövege Jézus szavaira reflektál. Mindez nem kevés önhittségre utal, esetleg Pilinszky János sorainak fatális félreértésére. („Isten időről-időre átvérzi a történelem szövetét.”) Esterházy művének lezárása sem revelatív, a „lélek” szó ógörög megfelelője, a „pneuma” jelentéstartalmának ismertetése legfeljebb csak azoknak hathat újdonságként, akik szerint a hittan nem iskolába való.

De ha már ógörög: a cinikus kifejezés a küon (kutya) szóból ered. Az ókori Athénban a kutyák az istenek szobrait is levizelték, s ekként lettek „kutyások” mindazok, akik nem tiszteltek senkit, semmit.