Valószínűleg már a barlangrajzfestők második nemzedéke is szembesült a kötelező fanyalgással, hogy a korábbi korok alkotásai mennyivel eredetibbek voltak, és hogy most már mindent elönt a tömegtermelés. És ez azóta is így megy, minden korszak hajlamos úgy érezni, a kultúra épp akkor jutott el a mélypontra.
Az Iparművészeti Múzeum Merészebb, mint a festészet – A modern magyar kereskedelmi plakát 1924–1942 című remek kiállításán is szembesülhetünk ezzel a mentalitással, hiszen A plakát című szakmai lap egyik száma a harmincas évekből olyan vezércikkel indul, mely azon kesereg, hogy az utcákat ellepték a túlságosan is egyforma, erőltetetten modern és ezért unalmas plakátok.
Nyilván a szerző, aki nem mellesleg a festő, grafikus Bortnyik Sándor volt, nem láthatta előre, hogy épp a magyar plakát aranykorának szemtanúja. Viszont a mai nézőnek már megadatott az a távolság, amiből egyértelműen kijelenthető: a magyar grafika világszínvonalon teljesített a két világháború között. Persze az egyre modernebb polgári otthonok és az azokat kiszolgáló ipar eredményei nélkül nem virágozhatott volna ki ilyen színpompásan a magyar tervezőgrafika, és ezt szerencsére a kiállítás rendezői is nyomatékosítják.
Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményéből 102 művészi plakátot felvonultató kiállítás, amely ezúttal kiegészül az Iparművészeti Múzeum saját anyagával, illetve köz- és magángyűjteményekből származó kisnyomtatványokkal és tárgyi emlékekkel, beemeli az akkori tárgykultúra elemeit is a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, valamint a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum által kölcsönzött anyagok segítségével. Így történhet meg, hogy az egyik plakáton feltűnő mosógépet élőben is megcsodálhatja a látogató, de ilyen hasonlóan termékeny, a múlton átívelő párbeszédre nem egy példa akad, elég említeni a kiállításon szereplő rádiók parádéját és az akkor induló rádiósélet vezető lapjának elképesztően korszerű arculatát, hiszen ezek együttesen még inkább karakteresen képesek megrajzolni a modernizáció terén előre lépdelő korszak hétköznapjainak portréját.
Persze a lényeg a plakátokon van, melyek így együtt túlzás nélkül megdöbbentő erővel hatnak: a mesterségbeli tudás, fantázia és a kísérletező kedv örömünnepe a tárlat. Nehéz is lenne neveket kiemelni. Kassák Lajos, Bortnyik Sándor és Berény Róbert neve valószínűleg viszonylag szélesebb körben is ismertek, mellettük a kiállítás nyomán újabb fontos alkotók kerülhetnek be a köztudatba, mint Irsai István, Csemiczky Tihamér, Radó György vagy a Macskássy-testvérek.
A kiállítás további erénye, hogy egy-egy alkotó tevékenységének szélesebb vetületét is igyekszik megmutatni, így például a Tungsram imázsépítésében oroszlánszerepet játszó Csemiczky Tihamér a mai fogalmak szerint is teljes grafikai arculatot dolgozott ki a világhírű magyar cég számára.
Egy hihetetlenül és egyre gyorsabb tempóban változó világ krónikásaival ismerkedhetünk meg, hiszen az 1920-as évek közepétől egy teljesen új hang jelent meg a budapesti plakátok világában. Eltűnt a szecesszió álomvilága, háttérbe szorultak a humoros, történetet mesélő ábrázolások, sokkal inkább a tipográfia és a kompozíció határainak kiterjesztése mozgatta a tervezőket. Betört a modern kor levegője, olyan termékek jelentek meg a reklámokon, amelyek a technika fejlődése nyomán jöttek létre, és a modern nagyvárosi élet kényelmét szolgálták. Megjelent a plakátokon a villanykörte, a rádió, a rádiócső, az elektromos és gázkészülékek egész sora, az autógumi, a konzerv, a töltőtoll.
Olyan termékek is felbukkannak a korabeli posztereken, amelyeket a mából nem is mindig lehet elsőre beazonosítani – elég csak említeni a vízvezeték nélkül működő Lampart-féle önfűtőkádat. A plakátok mellett apró csemegék is leköthetik a látogató figyelmét, hiszen a szóróanyagok és egyéb grafikai termékek nemcsak vizuális, de sokszor verbális szempontból is élményt kínálnak. Mint az a hirdetés, mely azzal kecsegtet, hogy hét hónap alatt bevezeti a hallgatót a reklámtervezés alapjaiba, és ennek során az elsajátíthatja egyebek között a blickfang tudományát és komoly tudásra tehet szer a spricctechnikát illetően, mely kifejezés bármit is sugalljon elsőre a mai kor emberének, feltehetően a korban berobbanó grafikai eszköz, a festékszóró használatára utalhat.
