Időfutár: igazi magyar sikertörténet

Rendhagyó könyvbemutatón ismerhette meg a közönség az Időfutár regénysorozat harmadik kötetét kedden.

Mintha egy olvasást népszerűsítő kampányfilmet forgattak volna a Pozsonyi úton. A két éve rádiójátékként indult Időfutár népszerűségét remekül érzékeltette a kép, hogy amint a gyerekek kezükbe kapták az új kötetet, ahol éppen voltak, lekuporodtak és egyből falni kezdték a történetet. Az ifjúsági fantasy rádiójátékként egy megfáradt, poros műfajba lehelt új életet, és jutott el több mint 400 ezer hallgatóhoz, regényként pedig ékes bizonyítékává vált annak, hogy a fiatalokat igenis rá lehet venni az olvasásra, csak a megfelelő szöveget kell a kezükbe adni. Az Időfutár igazi magyar sikertörténet.

A népszerűség persze nem a véletlen műve. A Gimesi Dóra, Jeli Viktória, Tasnádi István, Vészits Andrea alkotói kvartett az ifjúsági kalandregény és a tudományos ismeretterjesztés olyan eredeti egyvelegét hozták létre, amely korosztálytól függetlenül egyből magába szippantja a hallgatót vagy az olvasót. Az Időfutár főhőse Hanna, aki családjával Budapestre költözve hirtelen elképesztő kalandok közepén találja magát. A fantázia és a nagyon ismerős, mai magyar valóság határán egyensúlyozó történet központi motívuma az időutazás, amelynek során az alkotók visszaröpítik Hannát és vele együtt az olvasókat a 18. századba. A lány barátai, Tibi, Zsófi, Ervin és a többiek kétségbeesve igyekeznek Hanna nyomára bukkanni. Kutatásuk során a szövegben bravúrosan keverednek a különféle médiumok: levél, napló, Skype, chat, és az elmaradhatatlan féreglyuktelefon. Találkozunk Kempelen Farkassal, megismerjük Mozartot, bejárjuk a korabeli Bécset, és rengeteg mindent megtudunk a fizika törvényeiről. És a legfontosabb, hogy mindeközben remekül szórakozunk. Közhely, de az Időfutárt tényleg nehéz letenni.

– Az egész rádiójátékként indult – mesélte lapunknak Tasnádi István drámaíró a keddi bemutató után. – Markovits Ferenc, a magyar rádió szerkesztője keresett meg az ötlettel, hogy nem lenne-e kedvem napi ifjúsági sorozatot írni. Először kicsit bizonytalan voltam, nem hittem benne, hogy a fiatalok még mindig hallgatnak rádiót, de aztán úgy gondoltam, hogy ha bevonhatok olyan embereket, akikben megbízok, és közösen alkothatunk, akkor vágjunk bele. Jeli Viktóriával és Gimesi Dórával írtunk egy háromoldalas szinopszist, ami tetszett a rádió vezetőinek, így bizalmat kaptunk arra, hogy megcsináljuk az első évadot.

Hetven epizódot követően elérkezett a nyári ismétlés ideje, amely váratlan fordulatot hozott: az egyes részeket több mint 400 ezren követték délelőttről délelőttre. – A sorozat olyan népszerű lett, hogy arra senki sem számított, az MTVA így megrendelte a második évadot is – idézte fel az első sikert Tasnádi István. – Egyre több hallgató keresett meg minket a kérdéseivel. Ismerték a sztori egyes részeit, és kíváncsiak voltak a teljes képre, innen jött az ötlet, hogy öntsük a történetet kézzelfoghatóbb formába. Így született meg a könyv, amelynek megalkotásában a Pozsonyi Pagony kiadó remek partnerünk volt.

A váratlanul jött népszerűségben nagy szerepet játszhat a hitelesség. Az Időfutár egyik legnagyobb erénye, hogy tökéletesen ábrázolja a szereplők korosztályát. Erről a bemutatón a célközönség tagjaitól is meggyőződhettem. A találomra kiválasztott olvasók egybehangzó véleménye szerint a történet hősei a mai kamaszok nyelvét beszélik. Nincs benne hamis hang. Minden megkérdezett lelkes rajongó egyetértett abban, hogy a figurák valóságossá válnak a regényben, így mindenki beleképzelheti magát a helyzetükbe. „Ez tényleg rólunk szól” – mondta egy kislány. Ennél nagyobb elismerésre egy ifjúsági regénynek nincs is szüksége.

Persze nem árt, ha a hitelesség érdekfeszítő történettel párosul. Az Időfutár pedig, mint a legjobb sorozatok, képes mindvégig fenntartani a feszültséget. Nem véletlenül várták a rajongók annyira a harmadik kötet megjelenését. Az izgalmas fordulatok azonban nem csak nekik jelentenek újdonságot, néha még az alkotók számára is váratlanul érkeznek. – Nagyjából tudjuk, hogy merre tartunk, de sokszor megleptük saját magunkat is – avatott be minket a műhelytitkokba Tasnádi István. – Sok olyan fordulat van benne, amelyet előre el sem terveztünk.

– A jó történet ismérve, hogy megírja magát – vette át a szót Vészits Andrea forgatókönyvíró, dramaturg, aki a második évad készítésekor csatlakozott az alkotókhoz. – Csak arra kell figyelni, hogy ne erőltessük rá a saját koncepciónkat, hanem hagyjuk, hogy magától alakuljon tovább. Az Időfutár ebből a szempontból is szerencsés csillagzat alatt született.

Annál is inkább, hiszen egy itthon jórészt ismeretlen műfajjal hódította meg a fiatalokat. – Elsősorban külföldi példák álltak rendelkezésünkre – mesélte Tasnádi István. – Ezért is tűnt izgalmasnak ezt a zsánert magyar témával megtölteni. – A szereplők a mai magyar valóságban gyökereznek – tette hozzá Vészits Andrea. – Mindenki megtalálhatja a regényben azokat a figurákat, akiknek a sorsába bele tud helyezkedni.

Március 23-án került adásba a rádiójáték harmadik évadának utolsó része. Ezzel az Időfutár ott egyelőre véget ért, nem tudni, lesz-e rádiós folytatás. Mielőtt a rajongók kétségbe esnének, a regénysorozat folytatódik, ez biztos. – Ha minden jól megy, nyár végén befejezzük a negyedik részt, késő ősszel az ötödiket – mondta Tasnádi István. – Két regény tehát még biztosan van a történetben.

A szöveg erőteljes vizualitása miatt a történet filmen sem mutatna rosszul, vetettem fel az alkotóknak. – Ez nekünk is eszünkbe jutott. De a kosztümös film sajnos nagyon drága műfaj. Persze ha a szándék megvan valakiben, mi nem állnánk ellen – válaszolta Tasnádi István. – Az Időfutárból tökéletes tévésorozatot lehetne készíteni – folytatta Vészits Andrea. – Ez a történet ráadásul, attól függetlenül, hogy egyértelműen magyar, a világ minden pontján érdekes lehet.