Természetesen máig megőrizte alapvető sajátosságait a tudomány és a művészet, de az a sokszínű kapcsolatrendszer, amely a természethez köti őket, évszázadok vagy inkább évezredek óta azt is eredményezi, hogy egyre erősödnek az őket összekötő szálak is. Legyen szó a középkori székesegyházak építőinek különböző sémákban, arányrendszerekben rögzített tudásáról vagy a reneszánsz centrális perspektívájáról, a tudományos elvek alkalmazása szemernyit sem csökkentette a művek okozta esztétikai élményt.
Dániel András: Beszélj, vagy hallgass örökre VII., 2008 (©KOGART tulajdona)
A Qualysoft által életre hívott Qualysmart projekt egyébként más szempontokat is vizsgál: az LDC-televíziókon futó reprodukciók (amelyek jellegüknél fogva bárhol, bármikor elérhetőek, láthatóak és bárki számára befogadhatóak lehetnek) valójában a művészet demokratizálását tűzte ki céljául. Bár a mű nincs jelen, vetített képe olyan helyen is elérhető, ahol esetleg a valós műtárgy nem lenne kiállítható.
A természet az én műtermem – így szól Mario Abendesser (1947–2009) mottója, s valljuk be, bármilyen messzire is merészkedik olykor a kortárs művészet a tradícióktól, ebben a műteremben láthatóan ma is kiválóan elemezhetőek a művészet és a tudomány, a natúra és az innováció kölcsönhatásai.
Varga Rita: Pintérkert, 2005-2008 (©KOGART tulajdona)
