1983 óta a klasszikus balett óriásának tartott Jean-Georges Noverre születésnapján, április 29-én ünnepli a világ a tánc világnapját.
Ma este a Művészetek Palotája Fesztiválszínházában tartják a Budapest Táncfesztivál zárógáláját, amelynek programját Kiss János, a Győri Balett igazgatója, Kossuth-díjas táncművész állított össze. Az esten fellép a Magyar Nemzeti Balett, a Győri Balett, a Pécsi Balett, a Szegedi Kortárs Balett, a Magyar Állami Népi Együttes, a Duna Művészegyüttes, de a Magyar Táncművészeti főiskola hallgatói is színpadra lépnek.
A fesztivál záróestjén átadják a Magyar Táncművészek Szövetsége szakmai díjait is. Életműdíjat vehet át Sebestény Katalin, a Magyar Állami Operaház balettmestere, posztumusz életműdíjjal tisztelegnek Kaán Zsuzsa tánctörténész, a Táncművészet című lap egykori vezetőjének munkássága előtt.
A szövetség közlése szerint az évad legjobb alkotójának járó díjat Foltin Jolán koreográfusnak és Kovács Gerzson Péter koreográfusnak ítélték oda. Az évad legjobb pályakezdő táncművészének Leblanc Gergely, a Magyar Nemzeti Balett magántáncosát választották.Az évad legjobb férfi táncművészének járó elismerést Oláh Zoltán, a Magyar Nemzeti Balett, Tókos Attila, a Honvéd Együttes és Csetényi Vencel, a Szegedi Kortárs Balett művésze érdemelte ki. Az évad legjobb női táncművésze Horváth Eszter, a Duna Művészegyüttes, Domoszlai Edit , a Pécsi Balett és Blaskó Borbála, a Forte Társulat tagja lett.
A Táncoktatásért díjat Angelus Iván, a Tánctudományért díjat Kővágó Zsuzsa, a Táncművészetért díjat Dusa Gábor vehette át. Az Imre Zoltán-díjat ebben az évben Pataky Klári táncművésznek ítélték oda.
Az idei tánc világnapjához időzítve jelent meg a közelmúltban újraindult Táncművészet című folyóirat első száma.
Az idei világnapra Mourad Merzouki francia koreográfus írt üzenetet:
Minden művészt büszkeséggel tölt el az, amit csinál. Minden művész mindig kiáll annak a művészeti formának a védelmében, amely megváltoztatta az életét. Védi azt, amit mindig is keresett, és végül megtalált, és amit meg akar osztani másokkal, legyen az a hangzás birodalma, az emberek számára írt szöveg, a zene, amely nélkül a környezet nem szólhat hozzánk, vagy a kecses mozgás világa. Táncosként és koreográfusként nemcsak büszke vagyok a táncra, de rendkívüli hálát is érzek vele kapcsolatban. A tánc egyfajta kikapcsolódást jelent nekem. A fegyelem révén hozzájárult az életem alakításához, és megadta számomra azokat az eszközöket, amelyek segítségével naponta felfedezem a világot magam körül. Minden másnál közelebb áll hozzám, és naponta erőt merítek belőle azok révén az energiák révén, amelyeket csak a tánc adhat. Számomra a tánc egyfajta költészet, amely megnyugtat.
Kijelenthetem, hogy tánc nélkül nem tudnék létezni? Nem élhetnék a tánctól kapott kifejezőképesség nélkül? A nélkül a bizalom nélkül, amelyet megtaláltam benne, és amelynek segítségével legyőzhetem a félelmeimet, és elkerülhetem az élet zsákutcáit? Igen. A tánc révén lettem igazi polgár, ahogy elmerülhettem a világ szépségének és összetettségének tanulmányozásában. Olyan polgár lettem, aki a másokkal való találkozásai során újra felismeri a társadalmi elvárásokat, ugyanakkor hű marad a negatív energiát pozitív erővé átalakító mozgáskultúra értékeihez. Megtiszteltetés számomra, hogy naponta átélem és belélegzem a táncot, ugyanakkor egyfajta aggodalom is van bennem.
Látom, hogy a körülöttem felnövő, főleg munkásosztálybeli fiatalok közül sokan elvesztik a jövőképüket, mivel az életüket feszültség és frusztráció hatja át. Én is ilyen voltam, mint ők, és nagyon sokan vagyunk ilyenek. Késztetést érzek magamban, hogy példát mutassak, és életkedvet adjak nekik. Nem gazdagabb a társadalom akkor, ha mind hozzáadjuk a bennünk lévő értékeket? A kultúra minden szónoklatnál jobban egyesít. Legyen meg hát mindenkiben a bátorság, és vállaljon kockázatot mindazon akadály és gyűlölködés ellenére, amellyel kétségtelenül találkozik az útja során; a világ szépsége mindig mellette lesz. Mint ahogy a tánc is mindig mellettem volt. A segítségével képes voltam kiiktatni a társadalmi és etnikai megkülönböztetést, csak a testek mozgására figyeltem, és arra, hogy az emberi lények hogyan tudják igazán és őszintén, páratlan módon kifejezni önmagukat.
Végezetül René Chart idézem, akinek a szavai naponta emlékeztetnek, hogy ne hagyjuk, bárki csak bizonyos, előre kiosztott szerepek eljátszására kényszerítsen minket. „Próbálj szerencsét, bízz a jó szerencsében, és ennek érdekében, vállalj kockázatot! Ezzel másoknak is példát mutatsz.” Próbáld meg, és hanem sikerül, akkor kezdd újra, de legfőképpen, táncolj, és ne hagy abba a táncot!
