Az író 1982-ben kapta Nobel-díját. Művei közül a legismertebb a Száz év magány című regénye, amely több mint 50 millió példányban kelt el, és legalább 25 nyelvre fordították le. Márquezt széles körben a legnépszerűbb spanyol nyelvű írónak tartják a 17. században élt Miguel de Cervantes – a Don Quijote szerzője – óta. Irodalmárok, kritikusok Mark Twainnel és Charles Dickensszel említik egy lapon.
Kolumbiában háromnapos nemzeti gyászt rendeltek el a csütörtökön elhunyt Gabriel García Márquez Nobel-díjas író emlékére. Az intézkedést Juan Manuel Santos államfő jelentette be a televízióban, és utasítást adott, hogy eresszék félárbocra a nemzeti lobogót minden közintézményben.
„Gabriel García Márquez tiszteletére elrendeltem, hogy tartsunk gyászt három napig. Egész Kolumbia sokkal tartozik neki. Hangot adott a hallgatásunknak és nagyszüleink legendáinak” – mondta az elnök, hozzátéve, hogy García Márquez „támogatta az igazság ügyét”és „az ország békéjén dolgozott”.
„Gabo”, ahogy sokan szólították, a banánültetvényeiről híres Aracatacában született. A bogotái egyetem jogi karán tanult, illetve inkább olcsó kávéházakban múlatta idejét, olvasott és írt, majd 1950-ben végleg az újságírás és az irodalom mellett döntött.
Első regényét, A söpredéket barátai adatták ki 1954-ben, miközben ő Rómában az olasz filmművészetet tanulmányozta. Márquez bebarangolta Európát, Magyarországot is felkereste, majd egy ideig Párizsban élt, itt született az Ezredes úrnak nincs, aki írjon című regénye. 1956-ban hazatért, feleségül vette gyermekkori szerelmét, és két fia született. A család szinte állandóan úton volt: Márquez a kubai Prensa Latina hírügynökség munkatársaként Havannában, később New Yorkban, majd Mexikóban dolgozott, ott készült világhírű regénye, a Száz év magány is.
Egy nyaralás során érezte meg, hogy végre rátalált saját hangjára, témájára, és 18 hónapig szobájába zárkózva csak írt és dohányzott. Az 1967-ben elkészült Száz év magány a Buendía család misztikus, csodás története, az úgynevezett mágikus realizmus gyöngyszeme. A regény páratlan sikert aratott, pillanatok alatt szétkapkodták, több tucat nyelvre lefordították, díjak özönével jutalmazták.
Márquez egy ideig Spanyolországban, majd a hetvenes évek végétől ismét Mexikóban élt, és egyre aktívabban vett részt a közéletben is. Nyíltan vállalt baloldali nézetei és Fidel Castróval fenntartott barátsága miatt hazájában és az Egyesült Államokban nem volt szívesen látott vendég. 1981-ben megkapta a francia Becsületrendet, ebben az évben jelent meg az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája című kisregénye.
1982-ben neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat, az indoklás szerint „regényeiért és elbeszéléseiért, melyekben fantasztikum és valóság ötvöződik mesterien, és mert e sajátos képzeletvilágú művek révén ábrázolja földje életét és konfliktusait”. Ebben az évben publikálta A guajava illata című regényét.
Az ezt követő időszakban az írás mellett utazott, tanított és politizált. 1999-ben nyirokcsomórákot diagnosztizáltak nála, azóta kissé visszavonultabban élt. Az írással azonban nem hagyott fel: 2002-ben memoárja jelent meg Azért élek, hogy elmeséljem az életemet címmel, 2004-ben a Bánatos kurváim emlékezete című regénye, 2010-ben a Nem azért jöttem, hogy beszédet mondjak című kötete látott napvilágot.Több művét is (Szerelem a kolera idején, Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája, Bánatos kurváim emlékezete, A szerelemről és más démonokról) megfilmesítették.
2009-ben ügynöke bejelentése nyomán felröppent a hír: García Márquez halálos beteg, nem ír és nem publikál többé. Az író a maga heves, déli temperamentumával cáfolta a híreszteléseket, és „mást sem csinálok, mint írok” kijelentésével próbálta nyugtatni az érte és művészetéért aggódó publikumot.
Az írót múlt kedden engedték ki a kórházból, miután a mexikói nemzeti orvostudományi intézet szóvivőjének tájékoztatása szerint orvosai úgy határoztak, elég erős ahhoz, hogy hazamehessen. Alig egy héttel korábban került be az intézetbe légúti gyulladás és dehidratáltság miatt, a hivatalos tájékoztatás szerint azonban jól reagált az antibiotikumos kezelésre. Mint a szerző fia, Gonzalo García Barcha a múlt héten elmondta, apja enyhe fertőzést kapott, elsősorban a kora miatt vitték be a kórházba.
