Februárban Tátrai Tibor, a hazai blues élő legendának számító gitárvirtuózával lépett fel Écska és zenekara, a Soulbreakers. De a Duna TV Kultikon című műsorában Hobó és az East zenekar társaságában is látni, hallani lehetett már őket, pedig mindössze fél éve zenélnek együtt. Ha valamit csinál, akkor azt teljes erővel teszi. De vajon miért fontosak egy huszonéves lánynak a számítógépes zenék korában a blues energiái?
– Nagyon jó zenék ezek, már jóval azelőtt imádtam Aretha Franklint, és a többi soul és gospel hangú csodalényt mielőtt magam is énekelni kezdtem,. Teljesen mindegy, hány éves vagy, ez a zene megmozgat benned valamit – mondta. – Huszonhárom éves vagyok és tudom, hogy a korosztályomban rengetegen szeretik Janis Joplin vagy Jimmy Hendrix számait. Nyilván nem szabad ugyanúgy játszani őket, mint negyven-ötven éve, hiszen nem te vagy Hendrix és nem énekelsz úgy, mint Joplin. Február óta koncertezünk a Soulbreakers zenekarral, és látom, hogy a nézőtér tele van fiatallal, akik élvezik a zenét, jönnek velünk, keresik a következő bulit. Azt mondják, hogy a blues akkor lesz igazán a tiéd, ha a saját mesédet, dalodat adod elő – akár B. B. King, akár Hendrix számai segítségével. A műfaj nem öregszik, csak meg kell találnod magad benne – magyarázza tovább, miért pont a blues.
Erre nyilván adódik a kérdés, hogy írnak-e saját dalokat, de kiderül, hogy épp ma este hangzik fel először a nagy nyilvánosság első saját daluk a Duna TV Kultikon című műsorában. Gőzerővel dolgoznak az új számokon, olyannyira, hogy ősz végére, tél elejére szeretnénk összehozni egy lemezt. – Rengeteg sok minden van a fejemben – tette hozzá a fiatal művész. – Alapvetően gondolkodó típus vagyok, folyamatosan keresem az eszközöket arra, hogy kifejezzem magam. Most főleg a zenében, de emellett rajzolok, fotózok, bábokat is készítek – sorolta szokatlan tevékenységi körét.
Amikor rákérdeztem, kiderült, hogy az ő életének mindez logikus része, hiszen a szülei az összes létező kézműves foglalkozásra elvitték gyerekkorában. A csipkeveréstől a fafaragáson át a nemezkészítésig, mindent kipróbált, majd rájött, hogy ha bábokat készít, akkor felhasználhatja a sokféle begyűjtött tudást. Tizenhat éves korában derült ki, hogy másoknak is tetszenek a figurái. Készít egyszerű kesztyűs bábokat gyerekeknek, de nemrég nyílt egy szórakozóhely is, amit az ő kobold figuráival dekoráltak. Szívesen teljesít egyedi megrendeléseket is, mivel szeret játszani az anyagokkal, a feladatokkal. – Mondj valamit, ami megoldhatatlannak tűnik, és én kitalálom, hogy lehet megcsinálni – jelenti ki mosolyogva.
Aztán visszatérünk a színpadi munkára, amiről szintén egyértelmű véleménye van: – Akár zenélsz, akár bábozol vagy táncolsz, ugyanaz a lényeg: rántsd magaddal a nézőt az érzelmi hullámvasutadra. Ha ez sikerül, akkor észre sem veszi, hogy kesztyűs bábok ugrálnak a feje fölött, vagy muzsikát hallgat, mert bekerült a világodba, együtt lélegzik veled, együtt élitek át a pillanatot. Ez óriási dolog – annak is, aki látja, hallja, élvezi, és annak is, aki a színpadon áll – foglalja össze, miért is okoz függőséget az előadó művészet.
Mindehhez persze az is hozzá tartozik, hogy semmit sem képes félgőzzel csinálni. Ha kell, három órákat alszik, de addig nem nyugszik, míg be nem fejezi, amibe belevágott. Ezért szereti a zenésztársait is: – Amikor a számokon dolgozunk, senki sem köt kompromisszumokat. Senki sem blöfföl, nem használ kész sablonokat. Még a lassú számok is végtelenül feszesek, tele vannak energiával, minden hangnak, minden ütemnek jelentősége, értelme, helye van. Próba közben sem játszunk takarékon – mondja.
Ha már zenél, azt is a tőle telhető legmagasabb színvonalon csinálja. A Kőbányai Zenei Stúdió ének szakos hallgatója, ahol a hangképzés mellett tanulnak szolfézst, művészettörténetet, stúdiótechnikát is. Nagyon jó érzés számára, amikor „felnőtt” zenészek, akik tényleg a szakma legjobbjai, világsztárokkal zenéltek, és maguk is kiemelkedő mesterek, mint mondjuk Berki Tamás vagy Babos Gyula. Komolyan veszik, amit csinál, elfogadják kollégának. Ezért is volt számára nagy élmény a februári koncert, amikor Tátrai Tiborral tolták a bluest.
Legközelebb április 30-án Budapesten, a Roham Bárban hallható Écska és a Soulbreakers. Ugyanezt a helyet az idősebbek még Metro Klub néven ismerhették. Ez különösen izgalmas interferencia, hiszen ezek a fiatal zenészek a hetvenes évek legendás zenéit adják elő – igaz, úgy, ahogy példaképeik szerintük ma játszanák azokat.
