Nuri Bilge Ceylan évek óta az európai szerzői film fajsúlyos szereplője, visszatérő vendég Cannes-ban. A világ legrangosabb fesztiválján kétszer a zsűri nagydíját, egyszer rendezői díjat nyerő direktor mondhatni rajt-cél győzelmet aratott idén, elviselve az esélyesség terhét. A most Arany Pálma-díjat nyert Téli álom (Winter Sleep) az ország minden ellentmondásosságát magában foglalja: a múlt-jelen, a tradíció-modern, a férfi-nő, a vidék-főváros ellentétpárok kifejtése lenyűgözően sikerült egy több mint háromórás, monumentális drámában, amelynek díszletéül Anatólia természeti szépségei szolgáltak.
– A Téli álomban Anatólia lakosai meglehetősen kétségbeesett életet élnek, harcban a szegénységgel, a természettel, a civilizációtól való leszakadással. E régióban mennyire reménytelen az emberek élete valójában?
– Csak annyira, mint máshol a világban. A kétségbeesés időnként újragenerálódik: ez mindig azon múlik, hogy az emberek mennyire szegények, és miképp állnak hozzá helyzetükhöz.
– Filmjeire az utóbbi időben inkább a hosszú, lírai beállítások voltak jellemzőek, amelyek annyira kifejezőek voltak, hogy már nem volt szükség párbeszédekre. Ez a csend most megtört, és néha kifejezetten hosszú dialógusok, monológok jellemzik a Téli álom egészét.
– Valóban, pedig szeretem a párbeszédeket is, de az utóbb időben kétségtelenül elkanyarodtam tőlük. Most ezért is akartam visszanyúlni hozzájuk, emiatt ezúttal inkább a színházhoz áll közelebb a filmem stílusa. De tudja, változnak az idők is. Amikor a kilencvenes években elkezdtem a filmkészítést, Törökországban nem voltak jó hagyományai a párbeszédeknek, nem voltak természetesek. Ez is szerepet játszott abban, hogy én már eleve nem nagyon próbálkoztam velük. Mára viszont sokkal gazdagabb nemcsak a török film, hanem a világ filmgyártása is a párbeszédek elhelyezésében, kifejezőképességében. Ugyanakkor, ha már beszélő fejek uralják a filmemet, szerettem volna olyan szabadon, kreatívan és intellektuálisan nyúlni a dialógusokhoz, ahogy az olyan írók tették, mint Dosztojevszkij. És nem utolsósorban azért, mert az emberek valóban annyira intellektuálisak arrafelé, ahogy azt a filmben is bemutatom.
– A Téli álom csehovi áthallása szinte minden pillanatban tapintható. Mennyire direkt az orosz író munkásságának hatása?
– Nagyon is, Csehov néhány konkrét novellája volt a történetem alapja. Persze sokat változtattunk rajtuk, mire adaptálhatóvá váltak török környezetre, de az alaphelyzet, az emberi viszonyok, a nemek harca egyértelműen adta magát már az eredeti történetekből is. A végeredmény tipikus anatóliai történet is egyúttal, azzal az intellektuális kritikával, amely látható a Téli álomban. A főszereplő egy egykori színész, aki megélhetési okok miatt kezd egy hotel üzemeltetésébe, és számos barátom él a régióban, akik hasonló előélet után voltak kénytelenek pályát módosítani. A kulturális és irodalmi referenciák ugyanakkor nem érnek véget az oroszoknál, Csehovnál és Dosztojevszkijnél, többek között még Shakespeare és Baudelaire is egyértelműen tetten érhető, bár Shakespeare-től csak egy mondatot idézek.– Előző filmjében, az Egyszer volt, hol nem volt Anatóliában már gyönyörködhettünk a csodás anatóliai tájakban. Ezúttal a közép-anatóliai Kappadókia lenyűgöző barlanglakásai szolgálnak filmje díszletéül.
– Pedig nem is ez volt az első választásom. Sőt, éppen azért nem akartam Kappadókiát, mert túl gyönyörű, és féltem, hogy elviszi a tekintetet a mondanivalómról. De a történet szempontjából muszáj volt turistaövezetbe mennem, olyan helyre, ahol a turizmus a téli hónapokban megáll, az emberek magukra maradnak. Sokáig kerestük a megfelelő helyszínt, és ez volt az egyetlen hotel, amely izolált volt, távol a várostól, nem volt rendesen leaszfaltozva hozzá az út, így sokkal inkább a természet uralta tájnak tűnt a környezet. Így jutottam el végül az eredetileg elképzelt egyszerűbb, jelentéktelenebb helytől Kappadókiába – egyszerűen megkövetelte a történet. De így is igyekeztem az arányokat tartani, keveset mutatni a tájból, s inkább a belsőkre, az emberi történésekre koncentrálni. Ezért sem készítettem sok külső felvételt. És mivel ezek a helyek sötétek, gyakran ablaktalanok voltak, a bevilágításuk pedig néha körülményes, vagy megoldhatatlan volt, stúdióban is rögzítettünk néhány belső felvételt. Összességében pedig ezúttal az esztétikai törekvéseim sokkal ösztönösebbek voltak, mint tudatosak.
– A filmjéből aktuálpolitikai kritikák is kihallhatók. Mennyire reflektál a Téli álom a jelenlegi kormányzat működésére?
– Már mások is kérdezték ezt, de ebben nincs semmi tudatosság. Nem is lehet, mert a forgatókönyvet korábban, a tavaly júniusi események előtt írtuk. Az egy következő filmem sztorija lehetne, mivel amikor írok, nem gondolok aktuális történésekre. Ettől persze a Téli álom összegző, afféle állapotfilm, s meglehet, hogy eddigi munkásságom summázata, még ha ilyesmin sem gondolkodtam idáig. Mint ahogy azt sem tudom most megmondani, hogy mi lesz a következő filmem története.