Godzilla (12)
1998 után ismét visszatér a nagyvászonra Godzilla, hogy egy látványos trükkfilmben megpróbálja visszaküldeni az emberiséget a kőkorszakba. Vagy legalábbis egy részét.
A japánoknál kultikus státuszban számon tartott őshüllő 1998-ban a látványfilmek akkori guruja, Roland Emmerich rendezésében hűvös kritikai, és szép közönségérdeklődés mellett készült el, ám annyira nem volt sikeres, hogy franchise induljon belőle.
A mostani Godzilla sokkal darabosabb mozgással, és külsővel inkább emlékeztet a japánok által megálmodottra, főszereplőnek meg kaptunk egy csokornyi remek színészt, akiket eddig igen ritkán láthattunk vérbeli blockbusterben. Bryan Craston, Elizabeth Olsen, Juliette Binoche és Sally Hawkins így szintén üde színfoltjait jelentik a nyári hollywoodi uborkaszezon kezdetének.Llewyn Davis világa (16)
Fantasztikus látni azt a változást, ahogy a Coen testvérek végleg elmozdulni látszanak a bűnfilmek vérgőzös, erőszakszekvenciákkal tűzdelt világától. A nyolcvanas évek elejétől közöttünk ténfergő testvérek kezdetben csak alkalmanként léptek el a védjegyükké vált bűnügyi moziktól, akkor is elsősorban a humor felé kacsintgattak (ami máskülönben megjelent már abszurd formájában a komolyra hangszerelt filmekben is), majd a Nem vénnek való vidék Oscar-díjait követően úgy érezték, ideje új vizekre evezni. Így mint jó enciklopédisták, szépen elkezdték barangolásukat a műfaji palettán: készítettek már musicalt, westernt, fekete komédiát, s mindenhol maradandót alkottak.
Most pedig itt egy mélabús folktörténet a hatvanas évekből, ami azon túl, hogy valahol mégiscsak amerikai belügy, mi történt a hatvanas évek New York-i underground zenei életében, ráadásul manapság egyébként sincs semmi létjogosultsága ilyen sztorinak két Vasember és három Batman között. Aztán egyszer csak a nézőt úgy beszippantja a mozi, hogy csak ámul, mi a mágia, amellyel szinte tátott szájjal nézi végig a lepukkant népzenész zenei megpróbáltatásait. A
Llewyn Davis világa egy szerencsétlen muzsikusról szól, akit mindenáron kivetne magából az élet, és persze ezért a főhős mindent el is követ. Aztán a sokadik megpróbáltatás, egy macska sikertelen megőrzése és jó néhány baráttal való összeveszés után mégiscsak megpróbálja kezébe venni sorsa irányítását, és elindul New Yorkból Chicagóba, hogy egy befolyásos zenei kiadónál bizonyítsa, talán mégis érdekes Llewyn Davis és az ő zenei világa.Populaire kisasszony (12)
Francia rom-kom nosztalgia hangulatban és az ötvenes évekbe helyezve, ahol egy szürke, kisvárosi nebáncsvirág főnöke segítségével a világ leggyorsabb gépírónője szeretne lenni, pontosabban elsősorban főnöke unszolására és persze az érzelmekre tekintettel vág bele hősnőnk a kalandba.
A két éve a franciáknál már sikert aratott Populaire kisasszony az ötvenes évek filmjeinek stílusában és hangulatában készült, ennek megfelelően túlszínezett képek, és túljátszott hangulat várja a nézőt.
No meg a műfajtól elvárt szerelem és a manapság a recepthez elmaradhatatlan Roman Duris.Rossz szomszédság (16)
Hollywoodi humorban bővelkedő vígjáték egy fiatal gyerekes házaspárról, akik a gyereknevelés mellett még hangoskodó fiatalos szomszédságot is kapnak a nyakukba. Amikor pedig eldurvul a szomszédban a hangulat, majd a jószomszédi viszony is, elkezdődik a háború a felek között.
Amerikában már hatalmas sikert arató vígjáték Seth Rogannel a főszerepben, a Lepattintva, a Felhangolva és az Ötéves jegyesség rendezőjétől.
