Még több, a Magyar Nemzeti Múzeum dél-koreai kiállításához hasonló példára lenne szükség ahhoz, hogy a szélesebb közvéleményben is tudatosuljon: a múzeumok és közgyűjtemények szerepe már messze túlmutat a közkincseket is egy fösvény ószeres bizalmatlanságával rejtegető szobatudósok gyülekezetének képén. A Koreai Nemzeti Palotamúzeumban több hónapon át megtekinthető magyar múzeumi anyag bemutatása például kimondottan jó szolgálatot tett a magyar országimázsnak.
Az előtérben elhelyezett, Magyarország és Budapest jellegzetes turisztikai célpontjait és emblematikus épületeit ábrázoló fotók tették lehetővé, hogy a több mint félmillió – egészen pontosan közel 612 ezer – látogatóban tudatosuljon, milyen látnivalókat kínál az az ország, amelyiknek múltját és egyéni tárgykultúráját a lehető leggazdagabb merítésben igyekeztek közszemlére tenni a szervezők. Nem is beszélve arról a 139 szerencsésről, akik a kísérőrendezvényeken bevezetést nyerhettek a magyar gasztronómia titkaiba. És hogy a tradíciók továbbélése is kellő hangsúlyt kapjon, a kiállítás területén a Herendi Porcelánmanufaktúra termékeit is meg lehetett csodálni.
A kiállítás ötlete nem a semmiből került elő, hiszen a koreai kollégák először 2011-ben érkeztek Budapestre, hogy az együttműködésről tárgyaljanak. Az már a véletlen ajándéka volt, hogy a megvalósítás egybeesett a dél-koreai– magyar diplomáciai kapcsolatfelvétel 25. évfordulójával – mesélte Kollár Csilla, a kiállítás magyar rendezője. A több száz éven át regnáló utolsó koreai királyi dinasztia és az udvari élet tárgyi emlékeit őrző Koreai Nemzeti Palotamúzeum hasonló témájú ideiglenes kiállításoknak is helyet ad, ám fennállása, azaz 1992 óta ez volt az első eset, hogy európai közgyűjtemény mutatkozhatott be az intézményben.
Kollár Csilla felidézte: a szöuliakat kezdetben elsősorban a királyi család érdekelte, hiszen a Habsburg-dinasztia olyan emblematikus figurája, mint a popkultúrában is fölbukkanó Erzsébet királyné (Sisi, 1837–1898), Dél-Koreában is nagyon népszerű. Belátták azonban, hogy a kivételesen értékes Habsburg-vonatkozású műtárgyak mellett igazán vonzó a Magyar Királyság és a magyar arisztokrácia önálló kulturális értékeinek, nemzeti jellegzetességeinek kidomborítása lehet – ezzel már a kiállítás elején szembesülhetett a látogató, hiszen az előtérben a magyar Szent Korona másolata fogadta a belépőket.
A kiállításra a Magyar Nemzeti Múzeum 190 műtárgyat bocsátott a szöuli intézmény rendelkezésére, köztük Erzsébet királynét ábrázoló festményeket, értékes ékszereket, textileket, fegyvereket és képzőművészeti alkotásokat. A múlt kincseit a koreai múzeumokra oly jellemző modern technika hozta még közelebb a látogatókhoz, hiszen a tárlatot a budapesti múzeum legértékesebb műtárgyait bemutató 3D-s film is kiegészítette.
A magyar bemutatkozás sikerét egyébként jól jelzi, hogy a fogadó múzeum eddigi időszaki kiállításai közül a magyar tárlat hozta a legmagasabb látogatószámokat.
– A koreai kollégák elmondása szerint a kiállítás megtekintése után a látogatók többségének nem titkolt szándékává vált, hogy európai körutazásuk kiemelt célpontjává tegyék Magyarországot – utalt a tárlat kedvező visszhangjára Kollár Csilla. A tárlat a palotamúzeumból a rangos, kiemelkedően gazdag nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkező tegui Keimyung Egyetem múzeumépületébe költözött, ahol 2014. április 1-jétől június 14-éig tekinthető meg.
Cikkünk eredetileg a Magyar Nemzetben jelent meg 2014. május 8-án, azonban a cikket illusztráló fotó tévedésből nem az anyaghoz tartozott. A hibáért ezúton elnézést kérünk!
