Hantai Simont az 1960 körül kifejlesztett egyszemélyes műfaj, technika, munkametódus vagy éppen művészetfilozófia tette nem egyszerűen elismertté, de világhírűvé a hetvenes–nyolcvanas években. Hajtogatásnak (pliage-oknak) nevezett nagy hatású művei elismeréseként 1980-ban megkapta a legrangosabb francia képzőművészeti szakmai elismerést, a Grand Prix national des arts plastique-ot, s 1982-ben ő képviselhette Franciaországot a 40. Velencei Biennálén. Ezt követően visszavonult a művészeti nyilvánosságtól, de ahogyan fia, Daniel Hantai a LuMúban megnyílt kiállítás társkurátora fogalmazott a sajtóbemutatón, közben is szüntelenül dolgozott, a kiállítási felkéréseket pedig azzal hárította el: majd a halálom után
S valóban, tavaly nagyszabású tárlatot szentelt műveinek a párizsi Pompidou-központ, idén pedig a római Francia Akadémia. A hazai kiállítások sorát a Makláry Galéria indította el még 2008-ban, a művész halála után néhány nappal, s most a Ludwig Múzeumban olyan tárlatot láthatunk, amely az életmű minden szegmensét méltó módon reprezentálja. Mégpedig oly módon, hogy a Pompidou-ban kiállított művekről lemondva a Hantai Alapítvány, a párizsi Galerie Jean Fournier, valamint hazai és külföldi magángyűjtemények és magyar múzeumok anyagát mutatja be.
A jelenleg is Rómában látható két főmű, a Rózsaszín írás és a Galla Placidia sajnos nem kerülhet a budapesti közönség elé, e hiányt azonban ellensúlyozza, hogy nagy számban szerepelnek a tárlaton az 1948 előtt még itthon festett figurális alkotások; megidézi a tárlat a szürrealista periódust, az 1956–57-es gesztusfestészetet. A kiállításon szereplő legkorábbi pliage, a kisméretű 1962-es Kép/A Szűz köpenye Pécsről érkezett Budapestre, az 1969–73 közötti Fehér sorozat egyik kiemelkedő darabját, a tárlat egyik főművét, a nagyméretű 1973-as kompozíciót a LuMú gyűjteményében őrzik. Hasonlóan hazai gyűjteményben van (Makláry Kálmán tulajdona) a kiállítás legkésőbbre, 1981–96-ra datálható darabja, az Anamorphoses is.
Nagy számban szerepelnek a tárlaton dokumentumok, a videóteremben Jean-Michel Maurice több, a hetvenes évek közepén Hantai műtermében forgatott filmjét vetítik, s hallhatják-láthatják a látogatók a művész özvegyével, a szintén festő Bíró Zsuzsával készült interjút is. Ezúttal az életmű jobb megismerését segítő kiadványokból sincs hiány: bár a LuMú tárlatának katalógusa még nem készült el, a múzeumi shop polcain ott van Berecz Ágnes kétkötetes, a Makláry Fine Arts által megjelentetett monográfiája, a Pompidou-központ katalógusa. Az Új Művészet folyóirat a megnyitóra időzítve Hantai-melléklettel jelent meg.
