– Magyarországon a „nemzeti rock” létező kategória – ám senkinek sem jutna eszébe a zenekart e dobozba begyömöszölni. Mi különböztethet meg benneteket az említett műfajban mozgó más formációktól?
– A nemzeti rock valóban létező kategória, amelyre akár büszkék is lehetünk, mint ahogyan létezik – például Erkel nevével fémjelzett – nemzeti opera is. Aki ráadásul ugyancsak szívesen választott történelmi témákat. Ettől függetlenül sajnos ebben a fogalomkörben jó néhány olyan zenekar működik, amellyel sem a mondanivaló, sem a művészi színvonal tekintetében nem tudunk azonosulni.
A zenekar kizárólag a saját szerzeményeit játssza, amelyek túlnyomórészt történelmünk eseményeit dolgozzák fel. A dalok szerzői Egerszegi Zsigmond, Hegyi Károly billentyűs, egykori gitárosunk Németh László, valamint jómagam. Az idők folyamán többen is megfordultak a zenekarban. A jelenlegi felállást Ézsiás Péter (ének, zenekarvezető, alapító), Gönci „Apuka” György (gitár), Hegyi Károly (billentyűs, alapító), Berkes „Charlie” Károly (basszusgitár) és Bazsó József (dobos) alkotják.
– Tíz éve az úton. E címet viseli a zenekar nemrég napvilágot látott második albuma. Milyen tanulságokkal, konzekvenciákkal szolgált számotokra a hátrahagyott, valamivel több, mint egy évtized?
– Számomra elsősorban azzal, hogy soha nem szabad feladni, bár erre többször is lett volna lehetőség. A jó dalokon és a tehetségen kívül a kitartásnak is köszönhető, hogy a Historica kezd – úgymond – keresett zenekar lenni. Emellett nyilvánvalóvá vált, hogy egyedül nem vagy sokkal nehezebben megy. Ha nem lennének mellettünk azok a barátok, akik napi szinten segítik a munkánkat, messze nem tarthatnánk itt. Végül, de nem utolsósorban be kell látni, ennek a zenekarnak csak a közönség adhat szárnyakat. Az ő szeretetük viszi igazán előre a Historicát, hiszen a rock műfaj mára annyira ellehetetlenült, hogy a zenekar jó híre jóformán szájhagyomány útján terjed. Örömmel konstatáljuk, hogy a szájhagyomány keretei egyre inkább tágulnak, s ezért végtelenül hálásak vagyunk közönségünknek!
A Historica zenekar több mint tízéves múltra tekinthet vissza, egészen pontosan 2001 novemberében kezdett el formálódni. Kezdeti szárnypróbálgatásként 2003-ban elindultunk a „Legyen neked könnyű” tehetségkutató rockfesztiválon, s azt meg is nyertük. Ugyanebben az évben a Magyar Honvédség Összművészeti Tehetségkutató Fesztiváljának különdíját hoztuk el. Egy év múlva a Petőfi rádió 8-as stúdiójában a zenekarral három dalt rögzítettek, amelyet egy ideig (állítólag a mai napig) gyakran játszott a rádió. Eközben koncertfelkéréseink száma egyre gyarapodott, mára túl vagyunk több száz fellépésen; az egészen kis falunapi rendezvényektől kezdve a nagyszínpadokig sok helyen jártunk már. Többször turnéztunk Erdélyben és más határon túli, magyarlakta területeken, így Felvidéken és Kárpátalján is. Egy alkalommal Spanyolországban léptünk fel, két alkalommal turnéztunk az Egyesült Államokban, Kalifornia és Nevada államokban, összesen nyolc koncerttel.– Emellett a zenekar a határainkon túli koncertszínpadokon is szívesen látott vendég. Milyen élményekkel tértetek, tértek haza a külföldi turnékról? Mennyiben más a történelmi Magyarország közönsége vagy épp a tengerentúli publikum, mint az anyaországé?
– Mi elsősorban magyaroknak játszunk, magyarul. Egyetlen olyan fellépésünk volt Spanyolországban, ahol nem értették a szövegeinket, de Erdélyben csak úgy, mint Los Angelesben, magyarul játsszuk a dalokat, magyar közönségnek. A kettő között semmi különbséget nem látok, mindenhol nagy szeretettel fogadnak bennünket. Az erdélyieknek bizonyára jólesnek az ottani történelmi eseményeket feldolgozó dalok, de természetesen máshol is megértik ezeket a történeteket.
– Évek óta visszajáró előadókként szerepeltek az Újszínház zenés irodalmi estjein. Az idei nemzeti összetartozás napja, június 4-e sem múlik el a Historica nélkül. Ezúttal mire készültök?
– Új zenés, irodalmi műsorral készülünk, most akusztikus formában. A jól ismert dalokat rendhagyó módon szólaltatjuk meg a Bubik István Stúdiószínpadon, elhagyva a rockzenekari hangszerelést. Az előadás résztvevője, a zenekar két alapítóján kívül, ezúttal Huszák Zsolt (akusztikus gitár, vokál) lesz. A verseket továbbra is Poncski Lilla adja elő. Közreműködik még Rozslay Eszter népdalénekes, valamint lányom, Ézsiás Eszter zongorán. Az Újszínházban eddig három telt házas előadást sikerült tető alá hoznunk, reméljük, a mostani is az lesz! Nagyon szeretem ezeket a fellépéseket, hiszen a színházi környezetben valahogy sokkal meghittebb, bensőségesebb hangulatot lehet teremteni.– Megalakulásotok óta sokat változtak a magyarországi trendek. Nem fogadják tárt karokkal a rock műfaj képviselőit a fesztivál- és koncertszervezők manapság, különösen, ha a zene valami „pluszt” is kifejez. A zenekar ennek ellenére meg tudja mutatni magát az országban?
– Szerencsére igen! Valóban, rólunk sem vesznek tudomást a nagy fesztiválok, nem is nagyon keressük már az effajta lehetőségeket. Viszont egyre több motorostalálkozóra, falunapra, városi rendezvényre hívnak bennünket. Nekünk fontos, hogy az ország minél több településére eljussunk s hogy a különböző helyeken élő rajongóink eljuthassanak a koncertjeinkre. A nyár eleje nagyrészt megtelt, remélhetőleg a második fele is hasonlóképpen alakul. A honlapunkon pontos tájékoztatást adunk arról, mikor merre jár a zenekar.
