Yehudi Menuhin 1993-ban indította útjára azt a művészeti-nevelési programot, amely a művészetek eszközrendszerének felhasználásával elfogadásra, kreativitásra, önképviseletre nevel. A MUS-E (Musique Europe) programhoz egy évvel később már Magyarország is csatlakozott a Magyar Zenei Tanács irányításával. A program jelenleg 12 európai országban, 18 régióban, 400 iskolában, 50 000 gyerek és 1000 művész részvételével működik.
2001 óta már a MUS-E Magyarország Egyesület vezeti a programot Tímár Andor főtitkár felügyeletével, a tagiskolákban zajló programért Kravalik Brigitta, a MUS-E Magyarország operatív vezetője felel. Jelenleg hat város – Budapest, Győr, Debrecen, Tatabánya, Békéscsaba és Zalaegerszeg – általános iskolájában juthat el a program a hátrányos helyzetű kisiskolásokhoz.
A magyar program mellé számos művész csatlakozott: nagykövetként Kulka János, Csonka András, Malek Andrea, Kováts Adél, Borbás Marcsi és Szulák Andrea is segíti felhívni a nagyközönség figyelmét a nevelési program fontosságára.
A program célja, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű és veszélyeztetett sorsú gyerekek – akik talán sosem ismerkedhetnének meg a művészetekkel – neves alkotók segítségével lehetőséget kapjanak saját kreativitásuk fejlesztésére, érzelmeik megismerésére, kifejezésére, a művészeti-szociális-pedagógiai módszer révén pedig könnyebbé válhat számukra az elfogadás és együttműködés, önbecsülésük és a mások iránti tisztelet megtanulása. A lényeg pedig nem a teljesítmény, hanem hogy a gyerekek harmóniába kerülhessenek magukkal.
Hogy a gyerekek mindezt megtapasztalhassák, nemcsak a részt vevő művészeknek van óriási szerepe, hanem különböző cégeknek is. Az ő támogatásuknak köszönhető, hogy jelen lehet az iskolákban ez a kiegészítő foglalkozás. Most Miskolcon is tervezik egy ilyen típusú osztály bevezetését, ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, most a civilek támogatását kérik az Adjuk össze crowdfunding szervezet segítségével.
A budapesti Vörösmarty utcai általános iskolában nagy számban tanulnak hátrányos sorsú gyerekek, akik rendszeresen találkoznak a MUS-E művészeivel. Óriási feladatot vállalnak magukra az itteni tanítók: hiperaktív, magatartászavaros és sajátos nevelési igényű kisdiákok mellett sok a nehéz családi háttérrel rendelkező gyerek, illetve a roma tanuló.
Az első osztályosokkal a legnehezebb megtalálni a közös hangot: hosszú időnek kell eltelni, mire be lehet vonni őket a játékba. Vannak, akik az asztal alá bújnak, vagy nem hagyják békén társaikat. Egy kedves szó vagy egy ölelés azonban mindennél többet ér ezeknek a gyerekeknek, biztonságban kell, hogy érezzék magukat. Ha érzik, hogy figyelnek rájuk, meg mernek nyílni.
Kravalik Brigitta szerint a négy év alatt ezek a foglalkozások érezhetően jó irányba terelik a diákokat. Egyre kevésbé kell harcot vívni velük, értük. „Ezeknek a gyereknek nehéz sorsuk van, pedig jobbat érdemelnek. Nekik is jár egy esély, és ebben sokat segíthet nekik ez a program. A jövőjük alakulásáért mindannyian felelősek vagyunk. Az, ahonnan ők jönnek, meghatározhatja a sorsukat, látásmódjukat. Ha a művészetek nem is változtatják meg a világot, megváltoztathatja azt, ahogyan a világot látják. Ebben hiszünk mi, akik ebben a programban dolgozunk” – mondja.
„Érzelmileg nem mindig könnyű: meg kellett tanulnom, hogy ezeknek a gyerkőcöknek a történetét nem vihetem haza, mert abba bele lehet rokkanni. Be kellett látnom, ahhoz, hogy ténylegesen segíthessek nekik, az érzelmeimet háttérbe kell szorítanom. Egy pontnál tovább nem szabad beleengednem magam ezekbe a helyzetekbe” – meséli Kravalik Brigitta, aki mozgásórát tart a gyerekeknek.
Brigitta hosszú évekig táncosként dolgozott több színházban, de egyszer csak úgy érezte, váltania kell. Táncpedagógiát, mozgás- és táncterápiát tanult, ennek kapcsán kereste meg Tímár Andor, az egyesület főtitkára, a program akkori koordinátora, aki felkérte, vegyen részt a MUS-E programban.
Végtelen szeretettel és megértéssel fordul a gyerekek felé, akiket nem a legkönnyebb kordában tartani. Az órája elején még izgő-mozgó gyerkőcök szép lassan megnyugszanak, isszák Brigitta szavait. Nem klasszikus értelemben vett táncórát tart nekik Brigitta: megtanítja nekik, hogyan ismerjék meg és fejezzék ki érzelmeiket a mozdulatok segítségével. Ezek a foglalkozások segítik őket abban, hogy közösségben legyenek képesek működni, hogy levetkőzzék az agresszivitást és merjék vállalni önmagukat.
A tánc mellett a diákok négy éven keresztül heti két alkalommal ismerkedhetnek a színházművészettel, képzőművészettel és a zenével. A Vörösmartyban Brigitta mellett például Orosz Helga, Varga Anikó és Csányi Dávid színész, Szarka Orosz Csaba pantomimművész, Pethes Zsuzsa képzőművész és Guessous Majda Mária népi énekes segíti a gyerekeket.
Egy-egy év végén bemutatót tartanak a családoknak, ahova szerencsére évről évre egyre több szülő jön el, hogy láthassa gyermekét. Persze vannak olyan édesanyák is, akik felismerik, mennyit segít ez a foglalkozás a kicsiknek: valaki a nélkülözés ellenére minden alkalommal elviszi gyermekét a Művészetek Palotájában hétvégenként zajló MUS-E foglalkozásokra.
